emlék

Véletlenül bukkantam erre a karácsonyi képre, valahogy eddig elkallódott, pedig nagy kincs, főleg a jelenlegi embert próbáló hétköznapokban..... :)

alul, felül ürítés

Nos, az utóbbi két hétben elég sok mélypont volt és elég sok csúcspont. Ez utóbbi nagyon egyszerű prózai, hétköznapi dologból állt:

- két vínnyogó, halálon lévő férfiből egy legalább a wc-n intézte a dolgát, így csak egy után kellett folyton takarítani, (a másik a mellékhelyiségig képes volt elvonszolni magát, egyébre alkalmatlan volt)

- ha épp üres volt a pelus,

- ha a produktum kicsit is hasonlított a normálisra,

- ha a vízen kívül bármit képes voltam belediktálni,

- ha végre kikapcsolhattam a mesét és csönd lett....

a sort folytathatnám, de minek? A kórság ledöntött minket totál. Négy nap masszív mellékhelyiségbe járás, áztatás, mosás, feltakarítás után jelenleg ott tartunk hogy várjuk a tenyésztés eredményét (ami igazából bármi lesz is, teljesen mindegy csak tudni fogjuk, hogy melyik gaz bacilus okozta, tenni nem fog senki semmit) és azt hogy a gyermek mehessen közösségbe. Mert bármennyire is imádom, szeretem, lassan az őrületbe kerget..... 

Szóval néhány kilóval könnyebben, szűk gyomorkapacitással várjuk a szebb napokat.... :)

Anya! Hát persze!

Újabban ez a válasz mindenre és olyan meggyőződéssel, olyan vehemenciával képes ezt mondani, hogy alig bírom ki nevetés nélkül. Pontosabban elfordulva röhögünk mint az állat.... 

De hát ez sokkal jobb, mintha folyton "nem " lenne, igaz???? :)))