Nos, az utóbbi két hétben elég sok mélypont volt és elég sok csúcspont. Ez utóbbi nagyon egyszerű prózai, hétköznapi dologból állt:
- két vínnyogó, halálon lévő férfiből egy legalább a wc-n intézte a dolgát, így csak egy után kellett folyton takarítani, (a másik a mellékhelyiségig képes volt elvonszolni magát, egyébre alkalmatlan volt)
- ha épp üres volt a pelus,
- ha a produktum kicsit is hasonlított a normálisra,
- ha a vízen kívül bármit képes voltam belediktálni,
- ha végre kikapcsolhattam a mesét és csönd lett....
a sort folytathatnám, de minek? A kórság ledöntött minket totál. Négy nap masszív mellékhelyiségbe járás, áztatás, mosás, feltakarítás után jelenleg ott tartunk hogy várjuk a tenyésztés eredményét (ami igazából bármi lesz is, teljesen mindegy csak tudni fogjuk, hogy melyik gaz bacilus okozta, tenni nem fog senki semmit) és azt hogy a gyermek mehessen közösségbe. Mert bármennyire is imádom, szeretem, lassan az őrületbe kerget.....
Szóval néhány kilóval könnyebben, szűk gyomorkapacitással várjuk a szebb napokat.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése