Hol vagy tavasz?

Most, mikor már mindjárt vége a télnek, amikor alig várjuk, hogy visszaállítsák az órát és későn sötétedjen, hogy csicseregjenek a madarak, hogy lágy szellő lengedezzen ...... MOST szakad a hó és fagyasztó hideg van odakint. 

Érdekes élmény volt először megtapasztalni, ahogy a tetőtéri ablakon kirajzolódnak a hópihék és ki sem lehet látni. A fiúk élvezték az ablakból nézni, aztán az udvaron szaladgálni benne. Ábi boldog volt, hogy látta a lába nyomát, erre folyton felhívta a figyelmünket. Mór pedig lapátol rendületlenül és gyártja a hóangyalokat. Egyik délután hosszú ideig hógolyóztunk a szomszéd pötyi kutyussal. Aztán hétvégén hazamentünk. Anyuék utcájában régen, gyerekkoromban rendszeresen fehér maradt az aszfalt, de nem emlékszem mikor tudtunk rajta úgy szánkózni, mint most. Nagy élmény volt nekem és a srácoknak is. Amíg a fiúk pihentek, mi megint meglógtunk Bibbel és jeges szél ide, hófúvás oda, kicsit kirándultunk. Meseszép, szűz hóval borított részeken jártunk, a sík részeken olyan csodás habcsókokat gyártott a szél, hogy öröm volt nézni! Szóval rém hideg és borzasztó szép élményekkel gazdagodtunk! 

Még napokig bőven fagypont alatti időt ígérnek. Aztán, remélem, nagyon remélem jön a tavasz, elég volt a hideg, szép volt a hó, de unom már a 3 réteg ruha x napi 2 öltözés x 2 gyerek kombinációt!

Hol vagy tavasz????

 

rémes egy nap

Tegnap reggel, mit reggel, hajnali 4:25-kor egyszerűen csak vissza kellett volna feküdnöm az ágyba és tudomást sem venni a világról, főleg a családról és egész nap aludni kellett volna. 

Ezt persze nem tudtam kivitelezni, így felkeltem. 4:25-kor

A két gyermek intézménybe juttatása ma különösen nehézre sikeredett. Nyilván nem tett jót az alap hangulatom, de hát nekik is rossz napjuk volt. Pedig húshagyókeddi farsang volt bölcsiben, oviban. Egyik sem akart beöltözni abba a jelmezbe, amit itthon már napok óta nyúznak. A kicsit ordítva otthagytam a helyén. 

Beugrottam reggeliért és egy életmentő kávérét a kedvenc helyemre. A kedves, ismerős eladó viccesen még meg is kérdezte, hogy vénásan kérem-e a reggeli feketémet. Nos, hát jól jött volna. 

Idő volt, menni kellett a nagy ovis napjára és megnéztem kínszenvedését az előadás alatt, aztán végig hallgattam a sírást, hogy ő aztán biztosan nem öltözik és bulizik a többiekkel. Így őt is sírva hagytam ott. 

Jöhetett a meló, ami az  előzmények tükrében az elvártnak megfelelően nehezen alakult. A sziszifuszi, nem jutunk egyről a kettőre mentalitással.

Délután hív az óvónő, hogy  akkor a városi farsangi felvonulásra segítek-e menni a csoportnak. Mindezt hófúvásban. A kicsivel karöltve, mert közben vége a bölinek, Bib dolgozik. Nos, ezt lefújtam a nagy bánatára. És olyan gyorsan hazajöttem velük, ahogy csak lehetett. 

Itthon aztán mindenki ment a dolgára.  Én speciel kivakartam a wc-t. 

És ..... ettől valahogy jobban lettem. 

Tudom, beteges. De ennek legalább volt értelme, produktuma, pozitívuma. 

Reméljük szökőévben lesz a következő ilyen rémes nap .... :)

séta az erdőben

Az elmúlt egy hónapban kétszer voltunk apuval sétálni a göcseji erdőben. Egyszer Mór is jött. Furcsa felnőtt fejjel, más élettel túrázni ott, ahol 20 éve kötelezően kellett menni szőlőt, kertet gondozni. Akkor utáltam minden percét, alig vártam hogy mehessek haza, most pedig boldogan viszem a gyereket, Bibet és próbálom felfedezni gyerekkorom helyszíneit. Nehéz is a szívem, mert egész más, elhanyagoltabb képet mutat. Majdnem sírva fakadtam, mikor megláttam a papa pincéjét, ahol szüretkor ettük a kalácsot, sütöttük a gesztenyét, az ma már az enyészeté .... sajnos. Persze mehetnék és gondozhatnám, de sem energiám, sem időm, sem affinitásom és egy szélmalom harc lenne az egész. Borzasztó látni, hogy a szüleim, nagyszüleim által úgy féltett, gondozott területnek ma már semmi értéke .... 

Közben pedig olyan jó, hogy még van ilyen lehetőség, hogy van apu, aki örömmel és büszkén visz minket a környéken, meséli a történeteit, mutatja az utat, tanítja a gyereket. Nagy kincs ez, egy szelet az életből, amit örülök, hogy megismerhet testközelből .....