fokozódó érzelmek

Egyik pillanatban örömmel csodálom boldogságát, aztán döbbenve hallgatom mélyen bölcs eszmefuttatását, majd azon gondolkozom, mikor nőtt meg ez a gyerek, végül rájövök én olyan 15 lehettem (Bib 20), mikor hasonló lila köddel jöttem-mentem a nagyvilágban azzal a mindent elsöprő tudattal, hogy a szeretett szeret .... 

Az érzelmek fokozódnak, a bonyodalmak bonyolódnak. Alig tudom követni, de imádom hogy ilyen nyíltan és őszintén csak mondja és mondja és próbál lavírozni az érzelmek kusza hálóján. De hát ez nehéz, irtó nehéz, főleg egy 8 évesnek, hogy akkor most ki legyen a barát, kinek higgyük el amit mond, foglalkozzunk-e olyannal, aki minden nap más állásponton van. 

Minden esetre reggel elcsomagol egy plusz mézi lányt, hogy G-nek odaadja, reggelente hangosan dalolászva tollászkodik a fürdőben, óriási teli vigyor fejjel megy reggel az iskolába és távozik a délutáni napköziből, szuper az a két melegítő nadrág amit a minap kapott, de azért mégiscsak farmerban kéne ma suliba menni, jaaaaaaaaaj anya, sapkát nem veszek, elrontja a hajamat ....

Oh. Szóval így telnek ezek a vészterhes idők. Az én gyerekem boldog. De hát ez a lényeg .... 

 

menjünk, de hova?

A potenciális helyek, ahova ilyenkor télen járni szoktunk szabad idő eltöltése, új élmény szerzése céljából most mind-mind zárva. Értem, megértem és tudom, legyen ez a legnagyobb problémánk, viszont valami értelmes elfoglaltság után kell néznünk, hisz novemberi időjáráshoz igazodva nehéz lenne a tavaszi szabadidős programjainkat előrántani (pedig milyen jó is volt a Zala réten szaladgálni, patakba kavicsot dobálni, templom dombon uzsonnázni, végtelenített bicikli túrákra menni ....) Szóval ezekhez sajnos hideg van, meg gyorsan sötét is. 

Egy alternatíva maradt hát. Túra a szabadba. De kellene valami cél, valami jó, valami izgi, valami új. Ekkor jutott eszembe, hogy hát hiszen már mióta dédelgettem a gondolatot, hogy nekilátunk geoládát keresni! És most, itt a pillanat! 

Így gyorsan belevetettük magunkat. Meg is kerestünk hirtelen 4-et, ami döbbenetesen közel volt az eddig is ismert, szeretett és kedvelt helyeinkhez. A srácok futottak, szaladtak, kerestek, élvezték és még város végét jelző táblát sem hagytunk magunk mögött, mégis új élményünk lett! Sajnos egyiknek csak a hűlt helyét találtuk, de már rájöttem, hogy azt is lehet jelenteni, hogy a gazdája pótolhassa. Valamint megfogalmazódott az ötlet, hogy mi hol és milyen ládát rejthetnénk el, aminek más tudna örülni. Igaz még 73 ládát meg kell találni addig, hogy ezt megtehessük. :) Pikk-pakk meglesz! 

Azt gondolom, hogy most, ebben a sarkából kifordult világban kell keresni valamit, plusz örömöt, kapaszkodót, ami feltölt, kikapcsol, más irányba visz, ami segít elhinni, hogy az életünk még lehet normális ..... 

szerelmi sokszög

Esti beszélgetés vacsora közben. 

Itt jegyzem meg halkan hogy a két főszereplő masszívan kiskorú. 8 és 5 év.

Kezdjük a naggyal: 
Szóval Mó már többedszer mondta, hogy hiába D-vel bölcsödében kötött barátsága, amit azóta megpecsételtek egy óvodai esküvővel, tervet szőttek családi házról, hat farkaskutyáról, hármasikrekről, a közös iskola kezdetével dugába dőlt, mert D egy másik fiúba szerelmes. Sebaj, Mó beérte a barátsággal is. Szóval ő eddig "szingli" volt (vagy inkább boldog gyrerek). Most viszont elérte Ámor nyila és G megtetszett neki. Bár a mellette ülő M valamiért masszívan azt hitte, hogy ő az aki nagyon tetszik Mónak. De nem. Mó napokig tipródott mi legyen, hogy legyen, hogy mondja el, említse e D-nek, akivel ugye csak barátok. Aztán az események felgyorsultak. D rájött, hogy Mó szerelmes G-be, amire közben rájött M-is. Aztán valószínű hogy észre vette G is, mert a kézmosó felett egy teljesen váratlan pillanatban azt mondja nagyobbik gyermekemnek, hogy "Szeretlek" Erre Mó: "Én is!"❤ ......... vááááááááááááááááááááá.............
Nos, így hogy ez tisztázódott, mehetne is minden a maga útján. Csak közben Mó lebetegedett és a pár napi kényszerpihenő utáni visszatérés napján az indulatok fellángoltak. D (aki csak barát ugye) közölte Mó-val hogy ők már sokkal régebb óta ismerik egymást, ne foglalkozzon G-vel, meg amúgy is egy gonosz kislány. És azt mondta D, G-nek, hogy Mó nem is szereti már, hiába is ácsingózik utána. Mindezt közben megtudta Mó, aki próbál régi barátjához (barát az ilyen?) kedves lenni, hű maradni, de vágyakozik (jogosan) valami új és más iránt. De egyenlőre egy okos lépést tett, jelesül odament G-hez (amikor D épp nem figyelt) és mondta neki, hogy nem igaz, amit D állít. 

Itt már kezdtünk lesápadni, asztal alá csúszni, de mivel próbálunk partner szülők lenni, mindent megbeszélni, bármilyen kérdést megválaszolni, ezért nagy összenézések közepette tovább hallgattunk. 

Folytatja a kicsi:

Neki négy szerelme van, de épp tegnap kettőt az agya kirakott. A-t azért mert a másik kisfiúnak foglal mindig helyet, vele akar párban lenni, az ő kezét fogja. H-t azért mert folyton puszilgatja, ami nem lenne baj, de Ábi utálja (csak anyapuszi imádat van) és ő már mondta neki hogy ne csinálja, de mégis, ezért akkor most őt is offolta. 

Maradt még kettő, de ők szerencsére tisztes távolságban (szeptembertől suliban) vannak, így nincs kontakt, tehát nem zavarnak, kavarnak vizet, könnyű őket messziről szerelmesnek lenni. 


Hát kb. ennyi. Tömören. Izgatottan várom a mai estét, hogy alakulnak a szerelmi szálak ....