Egyik pillanatban örömmel csodálom boldogságát, aztán döbbenve hallgatom mélyen bölcs eszmefuttatását, majd azon gondolkozom, mikor nőtt meg ez a gyerek, végül rájövök én olyan 15 lehettem (Bib 20), mikor hasonló lila köddel jöttem-mentem a nagyvilágban azzal a mindent elsöprő tudattal, hogy a szeretett szeret ....
Az érzelmek fokozódnak, a bonyodalmak bonyolódnak. Alig tudom követni, de imádom hogy ilyen nyíltan és őszintén csak mondja és mondja és próbál lavírozni az érzelmek kusza hálóján. De hát ez nehéz, irtó nehéz, főleg egy 8 évesnek, hogy akkor most ki legyen a barát, kinek higgyük el amit mond, foglalkozzunk-e olyannal, aki minden nap más állásponton van.
Minden esetre reggel elcsomagol egy plusz mézi lányt, hogy G-nek odaadja, reggelente hangosan dalolászva tollászkodik a fürdőben, óriási teli vigyor fejjel megy reggel az iskolába és távozik a délutáni napköziből, szuper az a két melegítő nadrág amit a minap kapott, de azért mégiscsak farmerban kéne ma suliba menni, jaaaaaaaaaj anya, sapkát nem veszek, elrontja a hajamat ....
Oh. Szóval így telnek ezek a vészterhes idők. Az én gyerekem boldog. De hát ez a lényeg ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése