Hangolódunk a karácsonyra. Valahogy idén nehezen indult. Ez is. Talán hét közepén jöttem rá, hogy vasárnap már első advent van. Ennek tükrében próbáltam magam összekapni és lassan, de biztosan előszedegetni az egész évben pihenő apró-cseprő, kisebb-nagyobb díszeket. Ezzel együtt jött az érzés is, így szépen bekúszott a lakásba is a karácsony. A fiúk persze élvezik, én pedig szívesen mesélem el egy-egy tárgy történetét. Mert a legtöbb dekonak története van. Pl a 15 éves adventi kalendáriumnak, amit friss párként a barkácsáruház leghátsó sorának legalsó polcáról mentettünk el utolsó előtti darabként. Azóta is féltve őrzöm a kis fiókos szekrénykét. És a két kis pocok olyan boldog minden kis apróságtól. Miattuk, értük érdemes varázsolni, csodát teremteni.
És ülünk a koszorú felett és gyújtjuk a gyertyát és beszélgetünk, tartalmasan, mélyen, komolyan, hosszan és ez olyan fontos és jó és annyira kell, főleg most ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése