15 karácsony .... Vele

Tisztán emlékszem az elsőre. Alig két hónapos együtt élés után már a nyakunkon is volt. Új élet, új szokások. Szent Este csak mi ketten. Olyan nagyon egyszerű, meghitt és boldog volt az az este. Az évek során sok-sok, azóta hagyománnyá vált rituálét alakítottunk ki együtt, közösen, aztán családosan .... Hálás vagyok, amiért azóta is boldogak a szentesték és a hétköznapok Vele!

ablakom hangulata

Mióta kész a konyhám fele, imádom. Persze, még jobban fogom, ha a másik fele is kész lesz, egyszer, de most ezzel is elégedett vagyok. Főleg, hogy nem hagytam magam eltántorítani és az ablak alá befuttattam a pultot, még ha csak egy kis keskeny rész is, nagyon-nagyon kell oda, nagyon sokat hozzátesz a konyhához. És most így használom .....

Ez persze egy pillanatnyi állapot, mert én hiába sütök fáradhatatlanul és dekorálok a készítményekkel, az üveg edények valahogy mindig pikk-pakk ürülnek. Mó mondta talán, hogy olyat süssek, ami nem finom és akkor megmarad dekorációnak. ..... 

röpke beszélgetések mélyreható eredménye

Esti körkérdés. Ki, mire emlékszik abból, amikor még kicsi volt? 

Mór: "Én emlékszem, amikor először voltunk a tengernél (alig 2 évesen) és belementem a vízbe. Igaz csak egy kicsit, de belementem."

Ábel: "Én arra emlékszem amikor olyan icipici baba voltam, hogy elfértem anya hasában és olyan jó volt ott aludni. És egyszer csak azt gondoltam, hogy szüksége van rám a családomnak és megszülettem." 

....és megint a legkisebb a legbölcsebb.....

december, december

Hangolódunk a karácsonyra. Valahogy idén nehezen indult. Ez is. Talán hét közepén jöttem rá, hogy vasárnap már első advent van. Ennek tükrében próbáltam magam összekapni és lassan, de biztosan előszedegetni az egész évben pihenő apró-cseprő, kisebb-nagyobb díszeket. Ezzel együtt jött az érzés is, így szépen bekúszott a lakásba is a karácsony. A fiúk persze élvezik, én pedig szívesen mesélem el egy-egy tárgy történetét. Mert a legtöbb dekonak története van. Pl a 15 éves adventi kalendáriumnak, amit friss párként a barkácsáruház leghátsó sorának legalsó polcáról mentettünk el utolsó előtti darabként. Azóta is féltve őrzöm a kis fiókos szekrénykét. 

És a két kis pocok olyan boldog minden kis apróságtól. Miattuk, értük érdemes varázsolni, csodát teremteni. 

És ülünk a koszorú felett és gyújtjuk a gyertyát és beszélgetünk, tartalmasan, mélyen, komolyan, hosszan és ez olyan fontos és jó és annyira kell, főleg most ....