az én Valentinom

Ezt az ünnepet, függetlenül odaadásom mértékétől valahogy sosem ünnepeltem mélyrehatóan. Kis apró, kedves meglepit szoktam adni, aminek tényleg inkább eszmei semmint anyagi értéke lenne. Így történt ez az idén is. Azzal a különbséggel, hogy a szerelmen kívül a szeretetet is megemlékeztem, mert találtam egy olyan édes mackót, amit muszáj volt a fiúknak elkészítenem, aztán elrejtenem, hogy ők valamikor a napjuk folyamán megtalálják. Mó írtó boldog volt, láttam rajta, egész nap a kezében szorongatta.

Cserébe engem sem felejtettek el, viszont mivel még tart a csokiszünet, ezért Bib meglepett az épp kifogyott kedves illatommal. 

Valentio, Valentinom .... azért jó szeretni és szeretve lenni ....💓💓💓

csokimegvonás

Úgy alakult, hogy régóta, fejben tervezett, de a kivitelezésig szinte soha el nem jutó diétába fogtam. A kényszer nagy úr, egészségügyi okokból nekiláttam. 

Teljes tej, cukor és élesztő mentes hetekbe fogtam. 

A hozzá állásom és a lelkesedésem erősen hullámzónak tekinthető. Volt hogy azt gondoltam, mit nekem tejmentes élet, hiszen eddig sem vittem túlzásba, aztán amikor eltűntek a reggeli joghurtok, az esti sajtok, a tejszínnel sűrített krémlevesek, akkor már kezdtem zokon venni a dolgot. Megvolt az első lendület, hogy akkor most aztán csoki nélkül fogok élni, hisz már egy ideje aktuális lett volna a megvonás, vagy minimum mennyiségcsökkentés, majd jött a vágy, hogy befaljak bármi édeset, ami itthon van ..... de megálltam és most büszke vagyok magamra. 

4 hete kitartok. .....

A legnagyobb boldogságom, hogy állok a boltban az édességes pult felett és bőszen válogatok a kollégámnak egy kis meglepetést, mert megérdemli. És simul a kezembe a táblacsoki, csomagoláson keresztül érzem az illatát, átadom, ő boldog én meg kitartok .....

Hát így vagyunk mi. A diéta meg én. :)