meló együtt

Már sokszor hozta úgy az élet, hogy együtt dolgoztunk Bibbel. Múlt hétvégén is volt egy remek táncverseny, ahol ő készítette a jobbnál jobb képeket, én pedig a háttér csapatban tevékenykedtem. Számtalan fellépés, ehhez rengeteg különböző korosztályú gyerek, az őket kísérő szülők kavalkádja volt az egész nap. Iszonyú pörgős, helyenként káoszos, koncentrálós, de végig mosolygós jókedvű nap volt, aminek a végén konstatáltuk, hogy az erre az alaklomra összejött kis csapatunk debütálása remekül sikerült. Ez természetesen több összetevőnek köszönhető. Első körben a remek fotóknak. Írtó büszke vagyok Bibre, hogy olyan pillanatképek születtek, ahol a levegőben egy csodásan kivitelezett póz, amikor tökéletesen álla a kéz a láb, a test, lobog a copf és a szoknya, tűélesen látszik a táncos. Aztán persze kellett a mi lelkes odaadásunk, kedves hozzáállásunk az x-dik órában is. A befektetett munka ára megtérült, amikor a papírképek szülői kézbe kerültek, az arcuk mindent elárult 

.... 

Fárasztó és hullámvölgyekkel teli nap volt, de szeretem az ilyen kihívásokat! 

vártúra

Ha a fiúkat kérdezem, mindig az a válasz, menjünk várba! 

Most egy kissé romos, de közeli és szuper panorámával megáldott helyet fedeztünk fel. Gyakran járunk erre, valahogy eddig mégis kimaradt a sorból a Tátika. Klassz erdei ösvényen, medvehagyma mezők között kanyargott egyre magasabbra és magasabbra az út. Az utolsó éles balkanyarban egy rövid ösvényen, a sziklák tövében megtaláltunk egy újabb geoládát is! Aztán a csúcson a közeli hegyeket elemezve, a messzeségben a Balatont keresve piknikeztünk egy rövidet. 

Hazafelé egy hóvirágmezőbe botlottunk ....

Bib napja

Mindig igyekszünk egy kis időt lopni magunknak. A karanténokkal, betegségekkel, pedagógus sztrájkkal, elmaradt és megtartott programokkal sűrűn tarkított naptárunkban nehéz volt megtalálni a rést, de végül a jeles napon, mikor Bib született sikerült megszöknünk. Rövid, velős, ütős, értékes időt töltöttünk egy közeli kisvárosban. Szeles, hideg, de napsütéses hosszú sétával begyűjtöttünk egy újabb geoládát, ahol a hideg március színes szépséget tartogatott nekünk.

A túra után egy helyes kávézóban megjutalmaztuk magunkat egy kis meleg itallal, sütivel. Majd a békés beszélgetésünket megzavarta egy, majd hozzájuk csatlakozva még egy kisgyermekes család. Minden rezdülésüket, minden halk és hangos szavukat megértve, őszintén átérzem a helyzetet, amikor két karonülő hangosan sír, az egyik menő méretű vehemensen osztja az ülőhelyeket, a másik óvodás korú pedig mindenáron (hangosan) követeli az épp elfogyott, de neki beígért gesztenyepürét. Nekem is van kettő kiskorum, voltam hasonló szituban. Tényleg, tök őszintén együtt éreztem ........

DE, miért pont ott, pont akkor .... 

Üdv a valóságban. 

Nos, csendben befejeztük a fogyasztást és leléptünk még egy kis illúziót megengedve magunknak ...