Bib napja

Mindig igyekszünk egy kis időt lopni magunknak. A karanténokkal, betegségekkel, pedagógus sztrájkkal, elmaradt és megtartott programokkal sűrűn tarkított naptárunkban nehéz volt megtalálni a rést, de végül a jeles napon, mikor Bib született sikerült megszöknünk. Rövid, velős, ütős, értékes időt töltöttünk egy közeli kisvárosban. Szeles, hideg, de napsütéses hosszú sétával begyűjtöttünk egy újabb geoládát, ahol a hideg március színes szépséget tartogatott nekünk.

A túra után egy helyes kávézóban megjutalmaztuk magunkat egy kis meleg itallal, sütivel. Majd a békés beszélgetésünket megzavarta egy, majd hozzájuk csatlakozva még egy kisgyermekes család. Minden rezdülésüket, minden halk és hangos szavukat megértve, őszintén átérzem a helyzetet, amikor két karonülő hangosan sír, az egyik menő méretű vehemensen osztja az ülőhelyeket, a másik óvodás korú pedig mindenáron (hangosan) követeli az épp elfogyott, de neki beígért gesztenyepürét. Nekem is van kettő kiskorum, voltam hasonló szituban. Tényleg, tök őszintén együtt éreztem ........

DE, miért pont ott, pont akkor .... 

Üdv a valóságban. 

Nos, csendben befejeztük a fogyasztást és leléptünk még egy kis illúziót megengedve magunknak ...