foci

Igyekszem minden ellenérzésem dacára lelkes lenni. 

Ábi focizni akar. 

Mó csak hobbifocista, de szereti. 

Bib fotózza, a fiúkkal meg űzi. 

... és sokszor megy a tv-ben is .... 

Szóval akár akarom, akár nem, a foci van.

Az élet pedig úgy hozta, hogy a helyi csapat kupadöntőt játszott Budapesten a sportarénában. Bib minden lelkesedését átragasztotta ránk, ide menni kell ha törik, ha szakad, így hát mentünk. 

Az utazás, a több ezres közösségi élmény, a közös cél, rengeteg ismerős arc az otthonunktól több száz km-re, maga a stadion monumentális tömege mind-mind nagyszerű és megismételhetetlen élmény volt. A srácok élvezték, különleges és új ingereket szereztek. Ezzel együtt részemről nem elhanyagolható az a masszív 117 percnyi kínlódás (és unalom), mire végre betaláltak a labdával a kapuba .... le is vontam a következtetés, ezzel az élménnyel sem sikerült közelebb kerülnöm a futballhoz. 

Így aztán az alábbi gondolatot továbbra is maximálisan a magaménak érzem:

"Nem baj ha focizik a gyerek, de valamit sportoljon is!" 

új élmények

Lassan, de biztosan sűrűsödnek a teendőink, programjaink. Bib MTI élete eléggé megadja a napok gerincét, mi pedig egyenlőre a saját feladataink mellett igyekszünk becsatlakozni hozzá egy-egy kirándulás erejéig. 

futócipőnk nem volt ... :)

Így tettünk múlt vasárnap. Hajnali 3:15-ös keléssel útnak indultunk a Balatonra, hogy a reggel 6:00-ás futóversen rajtjára odaérjünk. Az óra csörgésekor testem hevesen tiltakozott, hogy "hé, hahó, nem, nem, még nem kell kelni, feküdj vissza, szükségem van a pihenésre" .... de menni kellett. A gyerekeket is hasonló nehézséggel ugyan, de kivarázsoltam az ágyukból, majd be a kocsiba. Abban reménykedtem, hogy simán visszaalszanak, de persze nem. Annyi új inger, annyi izgalom volt így hajnalban, hogy erről szó sem lehetett. Számtalanszor autókáztunk haza napnyugtakor, na de pirkadatkor? Még soha! Egy teremtett lélek sem volt sehol, annál több állat, párás útszakasz, új illat és fénykavalkád az égen .... Új, eddig ismeretlen élmény volt ez nekünk. 

A közösségi élményt jelentett a szurkolás minden egyes órák óta úton lévő futónak! Barangoltunk a déli parton, kerestük az optimális helyszíneket, még csak reggel 8 óra volt, de már elég sűrű napot tudhattunk magunkénak. Aztán Siófokon megpihentünk, amíg Bib töltötte a fotókat mi felfedeztük a partot, a játszókat, a parkot. Megjutalmaztuk magunkat egy ebéddel és hazafelé meghódítottuk a hajó alakú földvári kilátót. A gyerek vagy Kajla, vagy geoláda keresésben van, jelen esetben Brunó után szabadon jobban tudta merre tartunk, mint mi .... belátom, van pozitív hozadéka is ennek a könyvnek ... 

Hazafelé mindannyian kidőltünk, csak Bib tartotta magát, rá még várt egy remek focimeccs .... jut eszembe, futball .... ez megér egy külön posztot! :)