A zene az kell!

Még év elején, hirtelen felindulásból döntöttem úgy, hogy az idei Presser Gábor MVM Dome koncertre szeretnék elmenni, Bib támogatott, beszereztem a jegyeket!  

Év közben sokszor eszembe jutott, hogy majd milyen mély és meghatározó zenei élmény lesz, nagyon vártam! És nem csalódtam! 20 ezer ember. 3 óra tömény zene. Forgó színpad középen. Számolatlan hangszer, rengeteg kiváló művész és háttér szereplő. Ilyenkor mindig elszorul a szívem, annyira nagyon szeretnék tudni valami hangszeren játszani, fáj hogy ez kimaradt az életemből. Libabőr érzés mikor ennyi ember egyszerre énekli halkan az ismerős refréneket! Feltöltő és meghatározó koncert volt ez mindkettőnknek! :)

És újra bebizonyosodott, hogy vigyázz mit kívánsz! Egy hihetetlen történet még a koncertről: Bib telefonon tartja a kapcsolatot legtöbb kollégájával. A hangjukat ismeri. Az utóbbi időben gyakran beszéltünk az egyikükről, aki hamarosan nyugdíjba megy. Sokszor jogos, de kicsit szőrszálhasogató kérései miatt sok bosszúságot okozott már Bib-nek. Arra gondolt, hogy a nyugdíjazásra elmegy és méltó módon elköszön tőle. Aztán ott ülünk 20 ezer ember között és meghallja azt az ismerős hangot. És mögöttem lévő széken ül ez a bizonyos kolléga. Bib persze nem volt rest, hátra fordult, bemutatkozott és kedélyesen elcsevegett vele. Mennyi esély volt erre? 

Valami ledöntött minket

Hűtőben tárolva, Márton nagyapám
pálinkás bugyelláriást újrahasználva
szép is, finom is! 

Már Bécsből úgy jöttünk haza, hogy Ábi lázas volt. Ez kicsit beárnyékolta a kirándulás utolsó napját, de gondoltuk hamar túl lesz rajta. Hát ehelyett mindenki beteg lett. Masszív láz, ipari mennyiségű zsebkendő, köptető és egyéb kúrafélék. Lett belőle orvos, táppénz, tüdőgyulladás gyanú ... Nem is emlékszem olyanra, hogy mind a négyen egyszerre vagyunk betegek. Legmélyebb pillanatom, amikor önmagam elviselése is kihívás, nemhogy még 3 beteg pasi nyűgje .... Brutál.

Valahogy jött az ötlet, meg ehhez volt alapanyag otthon, készítettem narancsos gyömbér shot-ot. Szerintem ez is hozzátett a jólétünkhöz, meg persze használtak a gyógyszerek. Még köhögősen, de most már jobban .... 

Klassz Bécsi hétvége

Rég tervezett Bécsi kirándulást tartottunk múlt hétvégén. Az idő igaz hogy ködös, nyírkos és hűvös volt, de ez nem tántorított el minket. Kedves barátainknál jártunk, jól esett, hogy szívélyesen fogadtak minket. 

Az eredeti állatkerti tervünket az időjárás miatt átkalibráltuk, így a frissen nyílt Schönbrunn-i adventi vásárt és a kastélyparkot jártuk körül. Majd délután a Haus des Meeres-be mentünk el. 

A vásár a fiúknak új és kápráztató élmény volt, a sok fénnyel, dísszel, szebbnél szebb portékákat árusító bódékkal. 

A tengerek háza már minket is elvarázsolt! 10 emeletnyi akvárium, terrárium, egzotikus állat. Az élményből elvett, hogy rengetegen voltak, de mégis jól haladtunk és csodákat láttunk. Nehéz ezt itt szavakba önteni .... igazi ámulat volt az egész hely. 

És mikor felértünk a tetőre! Csodás, 360 fokos körpanoráma. Igaz hogy ködbe burkolózva de egész Bécs ott feküdt a lábunk alatt. Nagyon klassz közös élmény volt ez! 

Nosztalgia randi

Ja, "nem, nem randi, csak egy szimpla péntek este" mondta Bib és kézen fogott, hogy menjünk moziba! 

Fiúk otthon elfoglalják magukat azzal, amivel akkor is elfoglalnák, ha a nappaliban ülnénk mi szülők. 

Szóval moziba mentünk, de nem ám a csillivilli menő helyre, hanem a klasszikus, városi, retro moziba. Be kell valljam szeretem azt a helyet, tetszenek a sötét falak, imádom a hangulatát, a fényeit és a szagát. Elég családias volt a közönség, összesen 6-an ültünk a teremben. A film helyenként magával ragadott, elgondolkodtatott, néha kicsit szájba rágós és vontatott volt. Ezzel mind együtt és egyetemben szabadság érzéssel eltöltött két óra volt, mi most újra nő és férfi vagyunk, akik eltöltenek együtt egy kellemes estét .... szeretem a fiúkat, de azt is szeretem, hogy már ennyire önállóak! 💚

Kimondott szó

Mindig is tudtam, hogy az egyik nagy erősségünk Bibbel a kommunikáció. Jó, néha ez inkább az én erősségem, mert van hogy megállíthatatlanul ömlik belőlem a szó, de imádom, hogy ő is hozza az új és újabb témákat. Sokszor kapjuk magunkat azon, hogy hajnal van, mi pedig épp világ megváltó gondolatokat osztunk meg egymással. 

Mostanában sokat gondolkozom. Egy éve, hogy felborult munkavállalói énem. Előnyök, hátrányok, ezer ötlet és megoldandó kavarog a fejemben. Az esti rutin megy a gyerekekkel, én csendben teszem a dolgom, majd odaül mellém a kanapéra és azt mondja, na, mondjad, miről szeretnél beszélni? 

Imádom, hogy ennyi idő után is egy a hullámhossz, a gondolat. 
És persze megbeszéltük ezt is újra és újra. 

Novemberi tavasz

A hétvégén útra keltünk újra. Egy dolgot tudtam, hogy a cél egy kilátó legyen. 

Nagyobbik gyermekem már kevésbé lelkes a túrák ötletétől, de azért még velünk tartott ő is. 

Bib adta a tippet, hogy munkás útjai során gyakran elautózik egy remeknek tűnő kilátó mellett, így ezt vettük célba. 

A kilátó autóval könnyen megközelíthető volt, a kilátás ... hát elment és közben kiderült, hogy egy geoláda is a közelben található. Így egy könnyű találattal kipipáltuk az állomást. 

Nos, merre menjünk tovább? A térkép segítségünkre volt, egy izgalmasnak tűnő régi lokátor állomás felé vettük az irányt. Kocsival megközelítettük, majd jöhetett a túra része. Először lesétáltunk a völgybe, a forráshoz. Kacskaringós, lankás úton haladtunk lefelé tömör avarral a lábunk alatt, hatalmas csodás sárga, narancs, bordó színben pompázó fák között. Igazi robajjal voltunk ahogy recsegett, ropogott a száraz falevél a lábunk alatt. Minden erdőlakó tudta, hogy merre járunk ... 

A forrást nehezen ugyan, de megtaláltuk, főleg Bib kalandvágyának köszönhetően! Visszafelé a lankákat levágtuk meredek hegyoldalakon felfelé.

Pulóveres, sétálós, igazi utó őszi csodaszép délutánunk volt az erdőben .....