Kimondott szó

Mindig is tudtam, hogy az egyik nagy erősségünk Bibbel a kommunikáció. Jó, néha ez inkább az én erősségem, mert van hogy megállíthatatlanul ömlik belőlem a szó, de imádom, hogy ő is hozza az új és újabb témákat. Sokszor kapjuk magunkat azon, hogy hajnal van, mi pedig épp világ megváltó gondolatokat osztunk meg egymással. 

Mostanában sokat gondolkozom. Egy éve, hogy felborult munkavállalói énem. Előnyök, hátrányok, ezer ötlet és megoldandó kavarog a fejemben. Az esti rutin megy a gyerekekkel, én csendben teszem a dolgom, majd odaül mellém a kanapéra és azt mondja, na, mondjad, miről szeretnél beszélni? 

Imádom, hogy ennyi idő után is egy a hullámhossz, a gondolat. 
És persze megbeszéltük ezt is újra és újra. 

Novemberi tavasz

A hétvégén útra keltünk újra. Egy dolgot tudtam, hogy a cél egy kilátó legyen. 

Nagyobbik gyermekem már kevésbé lelkes a túrák ötletétől, de azért még velünk tartott ő is. 

Bib adta a tippet, hogy munkás útjai során gyakran elautózik egy remeknek tűnő kilátó mellett, így ezt vettük célba. 

A kilátó autóval könnyen megközelíthető volt, a kilátás ... hát elment és közben kiderült, hogy egy geoláda is a közelben található. Így egy könnyű találattal kipipáltuk az állomást. 

Nos, merre menjünk tovább? A térkép segítségünkre volt, egy izgalmasnak tűnő régi lokátor állomás felé vettük az irányt. Kocsival megközelítettük, majd jöhetett a túra része. Először lesétáltunk a völgybe, a forráshoz. Kacskaringós, lankás úton haladtunk lefelé tömör avarral a lábunk alatt, hatalmas csodás sárga, narancs, bordó színben pompázó fák között. Igazi robajjal voltunk ahogy recsegett, ropogott a száraz falevél a lábunk alatt. Minden erdőlakó tudta, hogy merre járunk ... 

A forrást nehezen ugyan, de megtaláltuk, főleg Bib kalandvágyának köszönhetően! Visszafelé a lankákat levágtuk meredek hegyoldalakon felfelé.

Pulóveres, sétálós, igazi utó őszi csodaszép délutánunk volt az erdőben .....