két dudás, meg a csárda

Anyutól tanultam sütni. Elég édesszájú a család, vagy csak anyu szeretett régen nagyon sütni és így mi megszerettük az édességet. Ez már örök rejtély marad. De minden esetre én átvettem ezt a fajta szokást, tudást. Hétvégente elég sok időt töltöttem a konyhában a kreációk elkészítésével. Sokan kínlódnak a sütés tudományával, pedig csak néhány alapvető szabályt kell betartani és az egész pofon egyszerű lesz. Mostanában kevesebb időm jut sütni, de valahogy mindig szívesebben állok neki, mint főzni. Nagyobb a sikerélmény is. Keresztanyám mondogatta mindig, te lány most már férjhez mehetsz, ilyen szépeket tudsz sütni. Hát közben sikerült, már férjhez menni... :)

Hétvégi búcsú apropóján otthon voltam segíteni anyunak. Régi, bevált receptek alapján gyártottuk a sütiket a családnak. De valahogy kevésbé ment flottul a dolog mint egykor. Anyu maradt a hagyományoknál, amiket ő kapott, vagy állított fel anno. Én pedig az örökölt tudást tovább formáltam, egyszerűsítettem, gyorsítottam a saját "modern" konyhámban, internetről, innen-onnan szerzett tudással. Ami majd egyszer nekem lesz hagyomány. De ez most kiütközött rendesen. Persze hagytam és csináltam a régi jól bevált módon, nehezebb lett volna meggyőzni az "igazamról". A lényeg, hogy a sütemények jól sikerültek és hát mi tagadás elfogyott mind egy szálig.... :)

búcsú

Megint gyermekkor..... Egy falu életében a legnagyobb össznépi ünnep a búcsú volt régen, egy évben egyszer. Manapság már mindenféle okokból, pl. régi hagyományok felelevenítésére tartanak rendezvényeket, falunapokat. Ez alapvetően jó dolog. Közösségformáló, összetartó... Viszont némiképp a búcsú rovására történik mindez.  Most már csak néhány árus tétlenkedik a placcon, sehol egy körhinta, vagy céllövölde. Valahogy összement a dolog. Vagy csak én nőttem nagyra.... Régen számtalan ember jött össze, minden udvarban sok-sok autó jelezte, hogy távolról érkezett rokonok, barátok jöttek a jeles napra. A faluház és környéke tele volt árussal, céllövöldével, mindenki kint volt A futballmérkőzésen, csupa móka-kacagás volt a nap. Nekünk gyerekként egyetlen célunk volt, a láncos ringlisen minél több kört megtenni!!!! Az összes zsebpénzünk erre ment el. A hétfői iskolai nap jelentős része azzal telt, hogy büszkén mutogattuk kék-zöld foltjainkat, mely egyértelműen jelezte, mennyire "menőn" körhintáztunk.... 

bevállalós

Alapvetően kerülöm az adrenalint emelő tevékenységeket. Bib néha ezen változtatna, amit én módjával engedek. Így történt ez a hétvégén is. Csúszdaparkba voltunk!!! Legyőzve minden félelmem és gátlásom használtam a csavarosabbnál csavarosabb csúszó alkalmatosságokat. Remegett kezem, lábam, majd kiugrott a szívem, de megérte! Barátnőmmel együtt gyerekek módjára sikítottuk végig a repülő szőnyegtől, a hurrikánon keresztül az ufóig az összes csúszdát. Na, jó, bevallom a kamikazét kihagytuk.... Vicces volt a szivárványosból a gumiból kiesve landolni a 120 cm-es vízbe. Fogyott a kalória mire felcaplattunk az ötödik emeletre. Volt ugyan lift, de mindig előbb értünk, mintha ott vártunk volna. A legjobb a legegyszerűbb, nyitott, családi rövid kis felület volt, melyen ülve, egymás kezét fogva, vagy épp versenyezve szánkáztunk a vízbe. Hát rég nevettünk ennyit.... 

Majd mint a komoly felnőttek, jól megérdemelt pihenésünket eltöltöttük a wellness részlegben egy kis finn és infra szauna segítségével. Kipróbáltuk a tepidariumot, a kneipp taposót. Ki gondolta volna, hogy ilyen jól eshet hideg vízben köveken sétálni?

Erről a vizes élményről érthető okokból a képi beszámoló elmarad... :)

aszalás

És igen, és igen és igen! Újra itt az idő! Megyek haza, épp hogy kiteszem a lábam az autóból és megcsap egy illat (már megint az illatok...), egy utánozhatatlan, leírhatatlan, Isteni finom. Hmmmmmmmmmmmm. ASZALNAK!  Hatásszünet... Mindenki el tudja képzelni miről beszélek?

aszalt szilva és alma

Nekem ez a gyerekkor egy apró szelete. Bevallom annak idején utáltam. Korán kelni, fáról leverni, aztán földön térdelve összeszedni, válogatni. Feltenni a cserényre,  előtte esetleg kimagozni, várni, közben tüzelni (persze ez férfi munka volt), megint válogatni, egyesével minden darabot, majd visszatenni, várni és újra válogatni.... Embert próbáló napi 24 órás meló volt ez felnőttnek, gyereknek egyaránt. Egy-két hét alatt több mázsányi aszalmánnyal gyarapodott a családi raktár. A felvásárlótól kapott összeg pedig szétosztásra került. Keresztanyám egyik éven a rá eső részből vette élete első mikróját. Nagyon boldog volt tőle. :)

dekorációs kellék is egyben...

Így ment ez akkoriban, minden második háznál volt egy aszaló. Kis helyes, téglából rakott épület a kert végében, hol kisebb, hol nagyobb méretben, helyes kis fakkokkal az elején, ahova mint egy jókora tepsit be lehet csúsztatni a cserényt, ez gyakorlatilag egy fából készített tálca, melynek az alja rácsos. Az épület végén két bejáratú kemence, melyből egy-egy épített csatornában körbe fut a meleg, onnan a forró levegő felfelé áramlik, ez pedig sok-sok óra elteltével elvégzi jótékony munkáját. A faluban minden udvarban, kertben, szőlő végben, rét és mező szélében sok-sok szilvafa adta a gyümölcsöt, amit közös erdőbedobással megaszaltak. Az idő sajnos kikezdte ezt a szép hagyományt is, egyre kevesebb helyen található működő aszaló. Ennek oka először talán az egészséges gyümölcs hiánya volt, de aztán szépen lassan ide is bekúszott a munkahelyi stressz és rohanás..... Egy-két helyen szerencsére még hódolnak e hagyománynak. Igaz ugyan, hogy most én fizetek a szép szemekért, de nosztalgikus boldogságban révülve várom hogy megkaparinthassak egy-egy újabb helyes kis szemet és már el is tüntetem a számban. Puha és omlós....

élőlények

Azt mondják, először vegyél egy virágot, ha sikerül életben tartani, vegyél egy kutyát, ha ő is megmarad, jöhet a gyerek. Nos én az elsőnél leakadtam. Igyekszem, tényleg....  

Vettem, kaptam már sokfajtát, van amelyik úgy tűnik él és virul, aztán egyszer csak mint derült égből a villámcsapás tönkre megy. Tavaly volt levendulám, amit az őszi visszavágás után a szomszéd néni szarrá öntözött, így kirohadt. Helyére ültettem helyes kis tujákat, kitettem az erkélyre, szépek is, helyesek is, de csak vegetálnak. Bibanyutól kaptam kövirózsát, felvirágzott, meghalt. Csodás orchideákkal ajándékoztak meg egyszer, utána újra virágoztak, gondoltam én, na, most itt az én időm, ez az én virágom, hát korai volt az öröm. Megvannak, de a virágzás azóta elmarad. 

Néha azért van egy kis siker élményem is velük kapcsolatban. Van egy túlélő virágom! Ez tényleg az a fajta, aki ha napra teszed, azt szereti, ha agyon öntözöd, akkor elnyeli, ha alig adsz neki vizet, szárazságban él. Ő virul, sőt a minap rájöttem kihízta az edénykéjét! Ez eddig még sosem fordult elő!!! De most átültetésre került, sőt felfedeztem két új kis hajtást is rajta ami a szűkös cserép miatt maradt kifejletlen, így vigyorogva nőhet tovább és tovább..... 

emberek

Megint járjuk a forgatagot. Most aktuális a szüreti, bor, méz fesztivál... Bib dolgozik, de azért próbált ő is szórakozni. Tele van a város, lépten, nyomon ismerősbe botlunk. Néha csak odaintesz, máskor megállsz, ha úgy hozza a helyzet, szóba elegyedsz. Jó érzés. Néhány pillanat, érdeklődő kérdés, beszélgetés, egy-egy ölelés igazán értékes, tartalmas.Nehéz ezt szavakba önteni...

őszi csemegék

Ez az ősz első napja. Szerencsére az időjárást ezt figyelmen kívül hagyja.... :)

Hétvégén jártunk otthon és eljött az őszi csemegék ideje! Szedtünk őszibarackot, szilvát, szőlőt. A fák ágai roskadoznak a téli körtéktől, de ők még boldogan vigyorognak a melegítő napsütésben. Megnéztük a mogyoró bokrot, az idén eddig kegyesek  voltak hozzánk a kis-mókusok, mert meghagyták a török-mogyorót, vagy csak mi voltunk a gyorsabbak. Hihi. Már fel is használtam, méghozzá jóházifeleségasszony módjára muffint sütöttem belőle. Finom lett, legalábbis nagy gyorsasággal eltűnt.....

Lassan itt az ideje az egyik kedvenc csemegémnek is, de az egy következő bejegyzést igényel....