havazós

Ez az idei tél kezd betenni nekem. Amúgy szeretem a havat, de jelenleg kiütésem van tőle! Évek óta vártam, hogy legyen végre valami normális méretű fehérség, erre tessék. Mikor esik? Mikor én be vagyok zárva egy héthónapossal és reménytelen a kijutás. Legalábbis babakocsival tuti. Az elsőnél még tök örültem. Tényleg. Egész nap csak álltunk az ablakban és néztük hogy milyen gyönyörű fehér minden, hogy hullanak a pelyhek, tiszta romantika. Aztán mikor a többedik nap is bent rekedtem a lakásban, hát elment a kedvem az egésztől. Most meg itt az olvadás. Kimenni ugyan már lehet, haladni is, eltűntek az akadályt jelentő centis hókásák, most viszont mindenhol és mindenhonnan ömlik a víz! Fentről folyik, lentről locsog, a kiszámíthatatlan mélységű pocsolyákról már ne is beszéljek. Brühááááááááá. Azért a hétvégi otthonlét alatt túráztunk egyet reményeim szerint az idei utolsó normális hóban. Nos az azért egész más, mint itt a városban. Gyerek nélkül elmentünk egyik régi kedvenc helyemre, ahol a 20-25 cm-es hó még érintetlen, csak néhol látszik állati csapa, harapni lehet a levegőt, végtelen a havas dombok sora és szikrázó a fehérség. Rövid és velős túra volt. Egyrészt fárasztó a mély hóban sétafikálás, másrészt mint az óvodások szórakoztunk a hóban. Beillett egy jó kis téli randinak is. Édes kettesben, sétálás, aztán fetrengés a hóban, részemről nagy sikerélmény, hogy sokadszorra sikerült nekem is elgáncsolnom Bibet és nem csak én szenvedtem el az ő szórakozását. Átázva, kipirulva, megfáradva tértünk vissza, de jó volt ez így egy idei utolsó téli élménynek. 

És akkor most aztán jöjjön a TAVASZ!

bénázás a konyhában

Azzal szoktam viccelődni, hogy Bib nem amiatt vett el feleségül, mert egy konyhatündér lennék. De azért szoktam próbálkozni és mindenféle önhittség nélkül sütni egészen jól tudok. Gondoltam is egy nagyot, hogy a hétvégén tartandó soginő szülinapra összedobok egy klasszikus gyümölcstortát. Régóta fentem rá a fogam (Bib is), valahogy eddig elmaradt. Nos nekiálltam. Mindent ment szépen a maga útján. Annyi különbséggel, hogy én előszeretettel használom a XXI. század vívmányait. Jelesül a sütőpapírt és a szilikon formákat. De most elő kellett vennem az eredeti formát, kikenni, kilisztezni, hogy  szép kis alapot kapjak. Hát, izé, bigyó, szóval beleragadt. Durván, nagyon, nagyon.... :(((( Pedig keményre vertem a habot, meleg volt a sütő, keverés után egyből be is tettem és csak az ajtón keresztül csodáltam, hogy emelkedik. Aztán mégis. Ilyenkor mondaná jóanyám, hogy biztos régi volt a tojás, rossz minőségű a liszt, mert oka van, ha egy szimpla piskóta rosszul sikerül. No sebaj, gondoltam én, majd a tortára szánt elemeket egy üvegtál segítségével egymásra halmozom, maximum kanalas édesség lesz tortaszelet helyett. Jelenleg pihen a hűtőben, holnapra megtudjuk hogy ehető e így is...

A sütőben sülés közben tettem vettem még a konyhában. Kezembe akadt egy üveg a hűtő mélyén, amiben házi készítésű körtelé volt. Hát, régi, az igaz, de gondoltam belekóstolok. Megerjedt. Hát így jártam, akkor kikukázom. Persze szelektíven. Lassan, óvatosan próbáltam engedni a nyomásnak, egy darabig sikerült, aztán. ...... Beterítettem a konyhát, meg az étkezőt, meg még a nappaliba is jutott. Ááááááááááá. És blööööööööööö. És brühááááááááááá. Minden ragacsos édes trutyis izé lett. 

Közben a gyerek játszik a nappaliban és már baromira unja az anyja szitkozódását a konyhában, így egy laza mozdulattal benyomja a hifi tornyon a karácsonyi cd-t............ :))

víz, víz és víz

Úszni járunk. Baba úszni. No persze ez inkább jelenti a vízhez szoktatást mintsem a tényleges tempózás oktatását. Mó élvezi. Bár néha fura fejet vág, hogy ez meg most mi ez, de hát rám ütött, minden érzelem az arcára van írva. Szóval anya este már pakol, reggel korán kel, tízórait csomagol, összeszedi a cuccot, ébreszt, öltöztet és irány a termálfürdő. Ott aztán zsonglőr módjára vetkőzik és vetkőztet, elő és elpakol, aztán irány a medencetér. Először kis torna, masszázs, majd zuhany. Mint jobb esetben minden felnőttnél. Utána pedig irány a MEDENCE. Éneklünk és közben játszunk a gyerekkel a vízben. Hol jobbra, hol balra húzzuk, hol magasra emeljük, hol a hátára fektetjük. Hát mi tagadás, ez felér azért egy jó kis bicepsz edzéssel, főleg ha az ember gyereke több mint kilenc kiló! És hát szóval ez én lennék, de sebaj, legalább majd jól mutatok nyáron trikóban! :)

Aztán jön a merülés. Persze ez csak úgy a harmadik alkalommal kezdődik. Hát Mó elvesztette sajnos a búvár reflexét, lévén hogy hét hónapos, de az oktató azt mondta, szép lassan vissza lehet hozni. Hát most ezen dolgozunk. A siker hullámzóan változó. Ha vége a "kötelező" résznek jön a kedvtelésből történő lubickolás, amikor is a fő cél valamelyik vízen himbálódzó kis állatka elérése. Esetünkben ez egy hosszú fülű nyúl. Hát mi más is lehetne???? Megszerzés esetén torokig történő szájba nyomás a reakció! És nagy élvezet, hogy végre, megvan! Ezután már csak a megváltó szauna következik (mielőtt bárki megrökönyödne, ez direkt kímélő fokozatba állított melegedést jelent, szigorúan szárítkozás céljára). Aztán jöhet a kajaaaaaaaaaaaaaaaa! Az én fiam persze csont nélkül tátja a száját csak lapátoljam már azt az izét onnan a pohárból. Ekkor már eléggé kóma közeli az állapot, de jön anyatízperce, amikor Mót kísérőmre bízom (jobb esetben Bib) és én megyek és úszok egyet. Önállóan. Hát őszintén? Kb. egy éve remegve várom e percet, hogy végre újra medencébe lehessek. És íme eljött az én időm, ami azért gyorsan elmúlik, hisz a gyerek fáradt. Ezért zsonglőr anyu újra öltöztet és öltözik, elő és elpakol és a gyerek feneke épp hogy eléri a bébihordót már alszik is. Meg se rezzen úgy kötöm be. És irány haza. Mi tagadás azért macerás és fárasztó így a délelőtt, de megéri, na és ez a lényeg! :))))

eltűnt

Letettem a földre, egy ideje ide száműztem szegényt, mivel pörög mint egy búgócsiga, így az ágy eléggé életveszélyes volt már számára. Persze a célul szolgáló szőnyeg általában pikk-pakk eltűnik alóla és közel sem ott van ahova tettem, de eddig messzire nem jutott. Eddig. Biztonságban is tudtam, hisz mivel kicsi a lakás ezért egy mozdulattal kb. bárhonnan látom mit csinál. Hát ma reggel először döbbenten láttam, hogy Mó eltűnt! Az ősanyát elfogja a rémület! "Szalad ki a fürdőből!" És már látom is, hogy az asztal alatt, a székek között matat. Hűűűűűűűűűűűűűűha. Ez is elkezdődött. Még messze van a kúszástól, de mivel a jó kis laminált padló remekül csúszik, ezért könnyen megy a haladás (vennünk kéne, olyan rugdalózót, amit a kiskínaiak találtak ki, hogy ha már a gyerek egyszer úgyis a földön mászik, akkor egyben fel is moshatja a padlót). Egyenlőre csak hátrafelé, így az áhított céltól mind messzebb és messzebb kerül, de reméljük hamarosan előre is sikerül neki!

örömködős örömkör

Minden hónap első hétfőjén Örömkör van a helyi városi könyvtárban. Már háromszor elvittük Mót. Kicsiknek, nagyobbaknak is jó kis foglalkozásokat szerveznek. Óvónők, pedagógusok, anyukák tartanak rövid foglalkozásokat. Van aki mesél, van aki móndókázik, vagy csak egyszerű és olcsón megvalósítható ötleteket mutatnak, például hogy kell kávéfilterből mackót gyártani. Mi eddig csak az egészen apróknak tartott mondókázásban vettünk részt. Úgy érzem most először aktívan és boldogan. Mó most nagyon élvezte! Látványosan. Jó érzés volt, ő volt a legapróbb és hát mi tagadás hízott a májam, mikor a kedves könyvtáras nénik körülzsongták, hogy milyen édes és helyes ez a gyerek..... :)