Azzal szoktam viccelődni, hogy Bib nem amiatt vett el feleségül, mert egy konyhatündér lennék. De azért szoktam próbálkozni és mindenféle önhittség nélkül sütni egészen jól tudok. Gondoltam is egy nagyot, hogy a hétvégén tartandó soginő szülinapra összedobok egy klasszikus gyümölcstortát. Régóta fentem rá a fogam (Bib is), valahogy eddig elmaradt. Nos nekiálltam. Mindent ment szépen a maga útján. Annyi különbséggel, hogy én előszeretettel használom a XXI. század vívmányait. Jelesül a sütőpapírt és a szilikon formákat. De most elő kellett vennem az eredeti formát, kikenni, kilisztezni, hogy szép kis alapot kapjak. Hát, izé, bigyó, szóval beleragadt. Durván, nagyon, nagyon.... :(((( Pedig keményre vertem a habot, meleg volt a sütő, keverés után egyből be is tettem és csak az ajtón keresztül csodáltam, hogy emelkedik. Aztán mégis. Ilyenkor mondaná jóanyám, hogy biztos régi volt a tojás, rossz minőségű a liszt, mert oka van, ha egy szimpla piskóta rosszul sikerül. No sebaj, gondoltam én, majd a tortára szánt elemeket egy üvegtál segítségével egymásra halmozom, maximum kanalas édesség lesz tortaszelet helyett. Jelenleg pihen a hűtőben, holnapra megtudjuk hogy ehető e így is...
A sütőben sülés közben tettem vettem még a konyhában. Kezembe akadt egy üveg a hűtő mélyén, amiben házi készítésű körtelé volt. Hát, régi, az igaz, de gondoltam belekóstolok. Megerjedt. Hát így jártam, akkor kikukázom. Persze szelektíven. Lassan, óvatosan próbáltam engedni a nyomásnak, egy darabig sikerült, aztán. ...... Beterítettem a konyhát, meg az étkezőt, meg még a nappaliba is jutott. Ááááááááááá. És blööööööööööö. És brühááááááááááá. Minden ragacsos édes trutyis izé lett.
Közben a gyerek játszik a nappaliban és már baromira unja az anyja szitkozódását a konyhában, így egy laza mozdulattal benyomja a hifi tornyon a karácsonyi cd-t............ :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése