víz, víz és víz

Úszni járunk. Baba úszni. No persze ez inkább jelenti a vízhez szoktatást mintsem a tényleges tempózás oktatását. Mó élvezi. Bár néha fura fejet vág, hogy ez meg most mi ez, de hát rám ütött, minden érzelem az arcára van írva. Szóval anya este már pakol, reggel korán kel, tízórait csomagol, összeszedi a cuccot, ébreszt, öltöztet és irány a termálfürdő. Ott aztán zsonglőr módjára vetkőzik és vetkőztet, elő és elpakol, aztán irány a medencetér. Először kis torna, masszázs, majd zuhany. Mint jobb esetben minden felnőttnél. Utána pedig irány a MEDENCE. Éneklünk és közben játszunk a gyerekkel a vízben. Hol jobbra, hol balra húzzuk, hol magasra emeljük, hol a hátára fektetjük. Hát mi tagadás, ez felér azért egy jó kis bicepsz edzéssel, főleg ha az ember gyereke több mint kilenc kiló! És hát szóval ez én lennék, de sebaj, legalább majd jól mutatok nyáron trikóban! :)

Aztán jön a merülés. Persze ez csak úgy a harmadik alkalommal kezdődik. Hát Mó elvesztette sajnos a búvár reflexét, lévén hogy hét hónapos, de az oktató azt mondta, szép lassan vissza lehet hozni. Hát most ezen dolgozunk. A siker hullámzóan változó. Ha vége a "kötelező" résznek jön a kedvtelésből történő lubickolás, amikor is a fő cél valamelyik vízen himbálódzó kis állatka elérése. Esetünkben ez egy hosszú fülű nyúl. Hát mi más is lehetne???? Megszerzés esetén torokig történő szájba nyomás a reakció! És nagy élvezet, hogy végre, megvan! Ezután már csak a megváltó szauna következik (mielőtt bárki megrökönyödne, ez direkt kímélő fokozatba állított melegedést jelent, szigorúan szárítkozás céljára). Aztán jöhet a kajaaaaaaaaaaaaaaaa! Az én fiam persze csont nélkül tátja a száját csak lapátoljam már azt az izét onnan a pohárból. Ekkor már eléggé kóma közeli az állapot, de jön anyatízperce, amikor Mót kísérőmre bízom (jobb esetben Bib) és én megyek és úszok egyet. Önállóan. Hát őszintén? Kb. egy éve remegve várom e percet, hogy végre újra medencébe lehessek. És íme eljött az én időm, ami azért gyorsan elmúlik, hisz a gyerek fáradt. Ezért zsonglőr anyu újra öltöztet és öltözik, elő és elpakol és a gyerek feneke épp hogy eléri a bébihordót már alszik is. Meg se rezzen úgy kötöm be. És irány haza. Mi tagadás azért macerás és fárasztó így a délelőtt, de megéri, na és ez a lényeg! :))))