nyaral

Elvittem a nagyot anyuhoz nyaralni. Máskor is aludt már ott pár napot, de most majdnem egy egész hetet. Fura, bizarr érzés, hogy alig várom, hogy szusszanhassak tőlük, kicsit megálljon a mókuskerék, aztán amikor itt a pillanat, szomorúan konstatálom este az üres ágyat a szobában .... hiányzik! Alig várom, hogy mehessek érte, aztán persze fél óra múlva már újra kiborít valamivel. 

Azért kedvesen búcsúzott tőlem, "ne aggódj anya, majd felhívlak telefonon, meg azért kicsit hiányozni fogsz"! 

teljesült egy álma

Hivatalosak voltunk egy családi napra egy kaland parkba. Mivel a kicsi még nem kompatibilis az ilyen helyekkel, ezért ő maradt a papával, mi pedig útra keltünk. A kalandon kívül vágytunk arra is, hogy kicsit hárman legyünk. Úgy gondolom a lehető legjobban sikerült! Teljesült az álma, egész nap karabinerezhetett! Számolatlanul ment a pályákon, olyan helyeken és olyan ügyesen, hogy csak ámultunk. Aztán lejött a földre és az eddigiekhez hasonlóan félve oldalazott egy kis dombon is, mikor le kellett jönni. A magyarázat egyszerű: "Anya, itt nincs karabiner!"

Nem volt ideje sem enni, sem inni, sem pihenni.... Este konkrétan úgy tuszkoltam be a kocsiba, hogy kész, vége, ennyi! Pedig fájt a szívem, mert tényleg lett volna még lehetőség bőven! 

Mi pedig ahelyett hogy kiélveztük volna a lehetőségeket, egyszerűen csak kiszolgáltuk őt, végre ő volt a középpontban, csak ő! Élvezte, boldog volt! 

Szerencsére a kicsi is jól érezte magát a papival, így a nap eredményesen zárult! 

én idő

A költözéssel jött egy kis én idő is!
Messzebb vagyunk az eddigi bejáratott dolgainktól, több a séta, a naggyal már jól el lehet beszélgetni közben, a kicsi meg kémleli a várost. De ha csak a kicsivel vagyok, lévén hogy a szókincse minimális (aja, mama, papa, vavau, ..... ennyi, de tényleg, sosem fog beszélni...) nehéz a beszélgetés, a telefont sem tudom nyomkodni (szerencsére!), ezért kénytelen vagyok a gondolataimmal foglalkozni, ami jó, egyre jobb .... tetszik ez ez új változás! Az ember nem is gondolja, hogy hiányzik valami, amíg fel nem ismeri annak jó oldalát!

És aztán tegnap valahogy úgy alakult, hogy egyedül voltam itthon pár órán keresztül. Rég volt már ilyen, főleg kötelező feladat nélkül! Igaz, hogy közben főztem, meg mostam, meg a szokásos, de hát felszabadítóan felemelő érzés volt! Én idő újra! :)