A költözéssel jött egy kis én idő is!
Messzebb vagyunk az eddigi bejáratott dolgainktól, több a séta, a naggyal már jól el lehet beszélgetni közben, a kicsi meg kémleli a várost. De ha csak a kicsivel vagyok, lévén hogy a szókincse minimális (aja, mama, papa, vavau, ..... ennyi, de tényleg, sosem fog beszélni...) nehéz a beszélgetés, a telefont sem tudom nyomkodni (szerencsére!), ezért kénytelen vagyok a gondolataimmal foglalkozni, ami jó, egyre jobb .... tetszik ez ez új változás! Az ember nem is gondolja, hogy hiányzik valami, amíg fel nem ismeri annak jó oldalát!
És aztán tegnap valahogy úgy alakult, hogy egyedül voltam itthon pár órán keresztül. Rég volt már ilyen, főleg kötelező feladat nélkül! Igaz, hogy közben főztem, meg mostam, meg a szokásos, de hát felszabadítóan felemelő érzés volt! Én idő újra! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése