Hivatalosak voltunk egy családi napra egy kaland parkba. Mivel a kicsi még nem kompatibilis az ilyen helyekkel, ezért ő maradt a papával, mi pedig útra keltünk. A kalandon kívül vágytunk arra is, hogy kicsit hárman legyünk. Úgy gondolom a lehető legjobban sikerült! Teljesült az álma, egész nap karabinerezhetett! Számolatlanul ment a pályákon, olyan helyeken és olyan ügyesen, hogy csak ámultunk. Aztán lejött a földre és az eddigiekhez hasonlóan félve oldalazott egy kis dombon is, mikor le kellett jönni. A magyarázat egyszerű: "Anya, itt nincs karabiner!"
Nem volt ideje sem enni, sem inni, sem pihenni.... Este konkrétan úgy tuszkoltam be a kocsiba, hogy kész, vége, ennyi! Pedig fájt a szívem, mert tényleg lett volna még lehetőség bőven!
Mi pedig ahelyett hogy kiélveztük volna a lehetőségeket, egyszerűen csak kiszolgáltuk őt, végre ő volt a középpontban, csak ő! Élvezte, boldog volt!
Szerencsére a kicsi is jól érezte magát a papival, így a nap eredményesen zárult!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése