dac és védszövetség

A két fiú folyton cukkolja egymást, vagy őrjöngve boldogságban hangosan és zajosan elvannak, vagy ugyanilyen hangosan veszekednek. Igyekszem tolerálni. De néha tényleg elgondolkozom, szeretik-e egymást? Ilyenkor mindig megnyugtatom magam, hogy ez a normális, a tesók ezt csinálják egymással ....  

És erre este, csak úgy a semmiből a nagy elmeséli, hogy edzés után az öltözőben számon kért egy fiút, aki "beszólt" az öccsének egy hete, hogy mit képzel magáról, mit "mondogat" az ő öccsének. Kikérte magának, meg neki is ..... 

Szólni sem tudtam. 

Nem akut konfliktusból "mentette" ki a tesóját, hanem egy korábbi szitut tisztázott. 

Döbbenten hallgattuk. És mérhetetlenül boldogok és büszkék voltunk, hogy tettlegesség és egyéb veszekedés helyett csak úgy simán, a maga konfliktuskerülő módján helyére tette a dolgokat ..... Mó nagy, érett, okos .... 

bocsi vacsi

Az utóbbi időben sokszor voltam feszült, ideges és rémes. Főleg a fiúkkal sajnos. Néha tényleg hálás vagyok, hogy van aki elvisel. Kicsit egyedül voltam otthon, magamban a gondolataimmal és a vége az lett, hogy bocsi vacsit gyártottam a családnak, amit ők szerencsére örömmel elfogadtak! :)

Közben családi nagy-beszélgetést tartottunk. Bocsánatot kértem, szántam, bántam bűneimet, próbáltam megértetni a gyerekekkel, hogy az élet olykor nehéz (micsoda magasröptű gondolat ....), majd a végén hozzátettem, hogy "nehéz jó anyukának lenni". 

Erre megszólal a mindig bölcs és szókimondó kisebb: "jó gyereknek is nehéz lenni". 

.... el kell fogadjam az érvelést ..... igyekszem kevésbé rémes lenni .... 

anyák napi munka ünnepe

Két év után végre jelenléti anyák napja volt az oviban is, a suliban is ..... nagy szó ez.
Annyira természetes volt ez rég ..... most pedig úgy reméltük, hogy megtartják, hogy mehetünk, hogy bemehetünk suliba, nagyon örültünk neki! 
Annyira megható, sírós és egyben szívet melengető volt. Úgy készültek a gyerekek! 💓

Aztán persze voltunk a mamáknál, akik örültek a mindenféle alkotásnak. 

Reggel én is megkaptam itthon az öleléseimet, a puszijaimat, a rózsaszín rózsámat. Csodaszépek, remélem hogy sokági csodásak maradnak ..... 

Majd délután és este az itthonlét alatt mint már oly sokszor mostanában lassan fogyott a türelmem és a sokadik tesós egymásnak feszülést követően kilátásba helyeztem egy büntetést. A helyzet nem oldódott, így újabb idő elteltével megismételtem a mondandómat. 

A kicsi kifakadt:

- Anya úgy tesz, mintha ő gyerekkorában sosem lett volna rossz .... !

Kicsim kezdem kedvesen: 

- Anya is sokszor rosszalkodott, veszekedett a nővéreivel gyerekkorában és az Ági mama is mérges volt ránk és elvesztette a türelmét és aztán anya is büntetésbe került. 

Nos ez olaj volt a tűzre, mert felháborodva így szólt:

- Akkor ez most nálatok családi hagyomány, hogy büntetésbe teszitek a gyerekeket?????

Azt hiszem túl sokszor néztük meg az Olaf-os karácsonyi rövid filmet. De az információ átment, most már tudja mi is az a hagyomány .....