Az utóbbi időben sokszor voltam feszült, ideges és rémes. Főleg a fiúkkal sajnos. Néha tényleg hálás vagyok, hogy van aki elvisel. Kicsit egyedül voltam otthon, magamban a gondolataimmal és a vége az lett, hogy bocsi vacsit gyártottam a családnak, amit ők szerencsére örömmel elfogadtak! :)
Közben családi nagy-beszélgetést tartottunk. Bocsánatot kértem, szántam, bántam bűneimet, próbáltam megértetni a gyerekekkel, hogy az élet olykor nehéz (micsoda magasröptű gondolat ....), majd a végén hozzátettem, hogy "nehéz jó anyukának lenni".
Erre megszólal a mindig bölcs és szókimondó kisebb: "jó gyereknek is nehéz lenni".
.... el kell fogadjam az érvelést ..... igyekszem kevésbé rémes lenni ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése