Alig egy éve elképzeltem ....

 .... és most itt ülök a Badacsony lábánál egy szép nyári estén a diófa árnyékában. 
Előttem a laptop, teszem a dolgom. Bib elköszönt, hogy a közeli Jazz fesztivált megörökítse, a fiúk az udvaron kergetőznek .... 

Alig egy éve épp hazafelé tartottunk egy késő estébe nyúló balatoni strandolásból. Arról elmélkedtem, milyen jó lenne "leköltözni" nyárra a tó mellé, innen dolgozni. 

És néha tényleg csak elképzelni kell és megvalósul! 
Hálás vagyok .... 💓

És ha hálátlan lennék, akkor most azon elmélkednék, milyen jó lenne ugyanez a tengerparton! :)

megújulás

Az ember életében, ha szerencsés vannak meghatározó emberek. Én szerencsés vagyok. 

A fodrászomhoz évtizedek óta ragaszkodom. 

Közös ismeretségünk akkor kezdődött, amikor egy másik fodrász elrontott mindent amit lehetett, ő kijavította. 

Az esküvőmre csodás hajkoronát komponált. 

Amikor szükségét éreztem a hát középig érő dús gyönyörű hajzuhatagomat gondolkodás nélkül rövidre vágta. 

Aztán még rövidebbre. 

Majd közösen továbbgondoltuk és kreáltunk egy felnyírt, modern fiatalos formát. 

Ő tüntette el sűrűsödő ősz tincseimet. 

És most újra megújulás .... épp göndör. Imádom! 

Vissza májusba

Fotókat rendszerezek, most ugrott be egy emlék. 

Szokásos év végi művészeti bemutatón ülök, várom a srácok fellépését. Többed magammal zsúfolódok egy "illatos" tornateremben. 

Mindkét gyerekem a saját osztályával előad egy remek színdarabot, mindketten fontos szerepben játszanak. Én csak ülök és azon gondolkozom, akiket látok a színpadon, valóban az én gyerekeim? Ilyen komolyak, nagyok, ügyesek, hangosak, színpadra valók? Valahogy hihetetlen érzés tölt el. Mikor lettek ilyen önállóak és felnőttesek? Közben pedig mérhetetlenül büszke vagyok rájuk. 

Furcsa kettős érzés. 

Örülök, hogy dráma tagozatra járnak! 

idei nyaralás

Az idei nyár eddig egyetlen kánikulai hetét sikerült kifognunk a Balatonon! Ez így van rendjén, hisz azzal a gondolattal foglaltam Fonyódra a szállást, hogy ugye jóóóóó idő lesz? Hát lett! :)

Szerencsére a szállásra sem lehet panasz, kényelmes, praktikus, nyugis, közel a part, az udvaron medence és egyéb játék kellékek. A gangok között pedig számolatlan mennyiségű fecske! Ennek következménye pedig a nulla számú szúnyog! Pedig még egy remek eszközt is beszereztem, hogy nagyobb gyermekem épségét megóvjam.

A hét végtelen semmittevéssel telt. A gyerekek rommá strandolták magukat. Balatonból ki, medencébe be és fordítva. A sup sajnos balesetet szenvedett első nap, de a problémát szerencsésen áthidaltuk. 

Imádom az ilyen szállásokat, amikor egy törölközővel csak lemész úszni, aztán vissza ha épp éhes vagy. A kávémat rendszeresen sétáltattam meg a stégre. Mire a fiúk kifáradtak a nap is elindult a Badacsony mögé, én ültem a nyugágyban a stégen, néztem a vizet, vártam, hogy eltűnjön a napkorong .... annyira gyönyörű  a naplemente a déli parton. Minden nap más és más .... 

Az erkélyen jókat ettünk, a vízben hancúroztunk, sokat aludtunk, töltődtünk.

Csak úgy voltunk ..... a tenger illata hiányzik .... , de jövőre újra megszagolom! 

 

Blogolnék, de végletekben vagyok

Valahogy szélsőséges ez a nyár. 

Egyik pillanatban úgy érzem semmire sincs időm, aztán lassan bámulom az akvárium halait (oh, ez egy külön posztot megér!), mert annyira mégsem sürgős semmi. 

Egyik pillanatban perzselően süti a bőrömet a nap, aztán 20 fok van délben és süvít a szél. 

Egy júliusi hétfőn úgy érzem rohannak a napok, most kezdődött a nyár, máris vége van, aztán a következő napok olyan lomhán telnek. 

Reggel jól ébredek, frissen és fitten, délutánra borzasztó fáradtság és melankólia kerít hatalmába. 

Most valahogy így vagyok. Sehogy. 

Egy csomó sztori van a tarsolyomban. Jövök velük, talán mederben tartják ezt a nyarat!