Valahogy szélsőséges ez a nyár.
Egyik pillanatban úgy érzem semmire sincs időm, aztán lassan bámulom az akvárium halait (oh, ez egy külön posztot megér!), mert annyira mégsem sürgős semmi.
Egyik pillanatban perzselően süti a bőrömet a nap, aztán 20 fok van délben és süvít a szél.
Egy júliusi hétfőn úgy érzem rohannak a napok, most kezdődött a nyár, máris vége van, aztán a következő napok olyan lomhán telnek.
Reggel jól ébredek, frissen és fitten, délutánra borzasztó fáradtság és melankólia kerít hatalmába.
Most valahogy így vagyok. Sehogy.
Egy csomó sztori van a tarsolyomban. Jövök velük, talán mederben tartják ezt a nyarat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése