15

Újabb évforduló! És ez épp a Kristálylakodalom! 

Annyira borzasztóan repül az idő ....... reggel még azon bosszankodok, hogy akkor most a délutáni ünnepségre a gyereknek a hosszú ujjú fehér ing kell, vagy jó lesz a rövid is, tekintettel a 30 fokra. Pillanat, mindkét gyerek megy a kórus fellépésre, szóval ingeket felkutatása x2. 

Közben az jár a fejemben, hogy 15 éve ilyenkor épp egyedül készülődöm a lányszobám rejtekében, amikor a szülői ház udvarába betolat egy Tátra 10 m3 rönkfával, majd odaborítja a frissen nyírt, apukám által a nagy napra szálanként beállított pázsitra ..... anyu akkori kiborulása innen nézve már vicces és jól sztorizhatóvá teszi a nagy nap indítását. 

De akkor most, 15 év múlva, melyik inget vasaljam ki????????

Közben a napom a szokásos mederben zajlik, majd jön értem Bib és ebédelni visz. Valahogy mostanában ő is, én is a saját gondolataink körül mozgunk, nehezebben kapcsolódunk, mindketten más zónában mozgunk. Ez az ebéd melankólikus és nosztalgikus, kissé szomorkás. De mégis közelít minket, valahogy most ez kellett .... ebéd utáni cél, valahogy kérdés nélkül egyértelműen visz minket a dombra. 

Fekszünk a fűben. Épp ott, ahol 15 éve együtt voltunk 120 emberrel, mindenki nekünk örült, a papok hosszan beszéltek és elmondták a vendégeknek, hogy majd ha felnéznek az útról jövet-menet, jussunk eszükbe .... most csend van. Csak a falu megszokott "zaja" hallatszik. Lengedez a szellő, épp kellemesen, a platán fák ágai között néha átszűrődik a napsugár. Méhek dongnak, bárányfelhők suhannak, valahogy eltűnik az idő, a tér, ketten vagyunk .... 

Néha annyira kevés is elég .... és ez épp így jó! Még sokat, együtt!