Egy új korszak kezdete, ami egyben egy másiknak a végét is jelenti. Ma, 12 éve, hogy elkezdtem dolgozni. Durva így belegondolni. Nagyon..... És ma indul táppénzes, gyeses, gyedes ésatöbbi ellátásos időszakom is. Pénteken letettem a lantot. Úgy éreztem a munka ünnepe épp ideális erre a jeles eseményre. Egyik szemem sír...... A most elhagyott munkahelyemen töltöttem 7,5 évet. Gyakorlatilag itt nőttem fel. Belegondolok, milyen kislány voltam anno, mikor oda kerültem. És mennyi, mennyi minden történt ott velem. Persze jó és rossz egyaránt. Mégis így visszagondolva rengeteget formált rajtam az ott eltöltött idő, a megismert új emberek, új látásmódok, élmények, feladatok, sikerek és bukások. Én hiszek a sorsban, abban hogy ezeknek mind meg kellett történni ahhoz, hogy most itt álljak, ezzel az értékrenddel, tudással, gondolkodással, a férjemmel, az életünkkel. A másik szemem mosolyog, hisz egy új korszak kezdődik, egy másik élet..... Ami mostantól egy valakikre fókuszál, aki itt a pocakomban és egyre öntudatosabban jelzi, hogy bizony van akarata, igénye és lehetőség szerint mindezeket figyelembe véve ténykedjek tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése