A helyzet kezd bonyolódni. Gyógytornára járunk, heti kétszer. Ennek én alapvetően örülök, mert látom, hogy Mó jól fejlődik, ügyesedik tőle, az eddigi borzasztó ferde nyak egyenesedik és már élvezi a nagylabdázást, pörgést, forgást. Viszont most hogy egyre szutykosabb az idő, hát mit mondjak, egyre nagyobb a kihívás hogy időben és egészben odaérjünk reggelente.
Első körben ugye egyre több és több réteg ruha kerül rá és rám is. No, de mi legyen a sorrend? Ha én öltözök be elsőnek, akkor konkrétan patakokban folyik rólam a víz, mire őt átszuszakolom a bundazsákon és egyéb csodás melegítő kelmén. Vagy mindezt csinálhatom fordítva, viszont akkor ő az öltözés gyötrelmein túl visít, mert melege van. Így egy réteg neki, egy nekem. Ez némiképp megnöveli az indulási időt, ami már eddig is jelentős volt. Ha mindezen túl vagyok, akkor jön a bébi járgányba beszuszakolás, plusz takaró, plusz lábzsák. És a mai napon, még hogy jobban örüljek, jöhetett az esővédő. Nekem meg az esernyő. Hogy ez hány réteg? SOK. :) És boldog vagyok, hogy mindezt Mó is kibírta némi nyöszörgéssel, persze, mert előtte teletömtem a bendőjét. Jut eszembe, reggeli. Találós kérdés! Vajon miért lóg rajtam az összes régi ruhám? ..... Mert a reggelizésre fordítandó időben is pakolok és ötlöztetek..... Mert a kis táskában mindenféle túlélő készletnek lennie kell. A szokásos pelenkán, csere ruhán, törlő kendőn, cumin, macin, csörgőn kívűl még feltétlen szükség van nekem is egy palack vízre minimum. Ez tömören kb. 1,5 óra és már indulhatok is szutyokban, latyakban, egyik kézben babakocsi, másikban esernyő. Szerintem ez felér egy túlélő táborba beugró feladatnak!!!
Kissé szétszórt lett ez a bejegyzés, de a mai napomat tökéletesen tükrözi.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése