Ennyit lehet hallani. Naphosszat. Csak mondja és mondja. Néha énekelve, főleg ha elmélyülten matat valamivel. És én úgy, de úgy szeretném érteni amit hallok, mert sokszor csak néz rám szegény, hogy anya!, válaszolj már valamit..... jó lenne, de mi a kérdés? Mit szeretnél? A végén mutogatásig fajul a dolog, hogy elérje az áhított célt. Állítólag ezzel is hátráltatom a beszédfejlődést, mert ha "süket füleket" tetetnék akkor kénytelen lenne szerencsétlen előbb-utóbb megszólalni értelmesen. Hát én inkább értek a jelbeszédből és egyszer csak lesz rendes beszéd is talán.
Viszont szuper édes módon az eddig szavak első szótagja helyett már ismétel is, ezeket azért könnyű kitalálni, bár kevés van belőlük. Ilyen a cucu (cumi), bibi (bili), zsázsá (hálózsák), kuku (kulcs), tete (teteje).
Értelmes, érthető szó még csak pár van a palettában. Az elmaradhatatlan mama, papa, apa után van még mindig, változatlanul az EBÉD és a HUSI. Hát ennyi. Mi kell ennél több egy alig két évesnek? A lényeget tudja.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése