Gondolom hamarosan belépünk a 2. változatba is...
Szóval eltelt a nyár.
Az elmúlt hónapokban kibírtunk egy masszív 1,5 hónapos fosást a gyerekkel, aminek a végeredménye egy cuki szalmonella vírus lett, karanténnal, postán feladott kaki mintával (az év vicce, de tényleg).
Kibírtunk 3 hét apa elvonást (természetesen pont a szalmonellával egyszerre időzítve), amikor csak aludni láttuk itthon..
Megküzdöttünk az adminisztrációval, ántsz-el, bölcsis nénikkel.
Mó leszokott a pelenkáról, elhagyta a cumiját, de azt is átvészeltük.
Leküzdötte a víziszonyát, jött helyette a kutyától való rettegés.
Sokszor lepasszoltam, hogy kibírjuk egymást és a szünetet.
Azóta óvodás, beszoktattuk (elvileg jól vette az akadályt).
Részemről örültem a hosszú-hosszú forró napoknak, a tikkasztó melegnek, hogy sokat lehet strandra menni és úgy gondolom összességében jól viseltem minden testi megpróbáltatást és komolyabb nehézség nélkül átvészeltem a 40 fok minden nyűgjét és baját. Leszámítva, hogy patakokban folyt rólam a víz.
Mostanra elértem fizikai határaimat. Belülről szétfeszítenek és szétrugdosnak minden irányban. Gyakorlatilag egy élő törökbasa vagyok. A vizesedés most valahogy elkerült (ennek azért örülünk), így pálcika ember lettem görögdinnye hassal... és egy bölcsességfoggal ami most kezdte újra növekedését. Juppi. Aludni, enni nem enged. Szétnyomja az egész állkapcsomat, szarrá szedi az ínyemet.
Így aztán MOST már elég. Úgy mindenből. Nyűgös vagyok, hisztis és bőgök egyszerűen örülök, hogy élek és tényleg a túlélésre játszom.
Várom a zombi üzemmód 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése