A családból tőlem áll legtávolabb, meg még egyenlőre a legkisebbtől is, egy jó kis kalandparkban eltöltött nap. Valahogy nem vonz a magasság, sem a mélység. Tériszonyomból fakadóan, mondjuk ez indokolt. No, de sutba vágtam minden félelmem és megszerveztem, kiviteleztem eme remek programot. Bib nagyvonalúan úgy gondolta, hogy Mó szórakoztatásával töltjük a napot, hisz két gyerek mellett, neki reménye sincs bármit is kipróbálni. Aztán teltek az órák, néztem az arcát, mélázott, merengett és a végén engedett. Felment, csúszott, mászott, teljesített! Én pedig örültem, hogy végre, végre teljesül a vágya, mit nekem a földön őrjöngő két kiskorú, amikor a levegőben van egy felnőtt, aki boldog......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése