Rendesen kizökkentett a komfortzónámból a tény, hogy a családi berlingo kicsi kocsink toronycsapágy (hihetetlen hogy meg tudtam jegyezni ezt a szót!) cserére szorul. Így amíg ő pihen, addig megpróbálom beoperálni kicsinyke családom a nem épp erre a célra tervezett 22 éves, 3 ajtós Colt-ba.
Hááááááááááááát. Mit mondjak.
Közben kiszalad a számon némi durrogás (na, jó, káronkodok, nyilvánosan, kiskorúak füle hallatára), görnyedve kúszok az első ajtón keresztül a hátsó részre, próbálom megtalálni a megfelelő öv, megfelelő csatlakozóját.
Majd hálát rebegek, hogy anno választottunk egy egyterűt, aminek a csomagtartójába nagyjából aludni is lehetne, de pelenkázni remekül tudunk, azt már próbáltuk sokszor. Fontos előrelépés volt az életünkben továbbá, hogy Bib feje felett még arasznyi hely van a tetőig, így utazás közben is tud 1,5 l-es palackból inni. :)) Amit én még különösen szeretek, a tolóajtó a hátsó üléseknél, így parkolás közben is nyugodtan matathatok a kölyköknél, tutira nem viszik el a kocsiajtót, plusz szűk helyen is ki tudom őket szedni az ülésből!
Nos, már csak annyi lenne hátra, hogy egy kedves autószerelő végre ráérjen és kicserélje a toronycsapágyat. Mert valahogy most épp mindenki nyaral, vagy el van úszva melóval .... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése