Az idei temetői látogatás során úgy alakult, hogy a család nagy része egy időben érkezett a nagyszülők sírjához. Sztorizgattunk, emlékeztünk. Próbáltuk nekik átadni, hogy ki kinek a kicsodája, majd mi is döbbenve mondtuk ki a legrégebbi, félig elkorhadt, de még mindig díszes fa fejfánál, hogy bizony az azzal jelölt sírban a mi gyerekeink szép szülei nyugszanak! Értékes ez, hogy ennyire kötődtek a saját földjükhöz, ennyire helyiek voltak/vagyunk, hogy mind ugyannannak a falurésznek, ugyanabban a temetőjében vannak ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése