Ennek a nyárnak a szabad idő eltöltése rövid kiruccanásokkal, egy-egy napos strandolásokkal telt. De ahogy a vírushelyzet hozta otthonmaradás alkalmával, most is igyekeztünk közeli, kevésbé forgalmas, eddig számunkra ismeretlen, de mégis érdekes és értékes tartalommal tölthető helyeket felfedezni. Egyik napra tervezett egész napos túránk áttervezésre kényszerült, mivel kedvenc családi kocsink tavasz óta sokadszorra szerelőhöz került és csak késő délutánra oldottuk meg a csereautó kérdést. Ám akkor útra keltünk egy közeli kisváros kedvelt tavához, annak viszont a vadregényesebb oldalát felfedezve sétáltunk egy kellemes órát. Erdőben, hűvösben, helyenként nyakig sárban, néhány méterenként kikacsintva a partra, de végig mozgásban, mert a helyi apró élőlények élénken érdeklődtek irántunk. A kisebb meg is jegyezte, hogy "Apa, tudtad, hogy mi vagyunk a bogarak kilátói? Ők olyan kicsik. Felmásznak ránk, hogy jobban lássanak." Hát igen, nézhetjünk innen is, meg a nagyobbik csemete szemszögéből is, aki jelentős mennyiségű piros dudorral fejezte be a túrát ....
 |
| egy tavaszi túrán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése