Egy ideje új rendszerbe került az életünk. A fiúk edzésre járnak. Azt hiszem ez minden család életébe mérföldkő, hiszen az üres délutánok, kötött programokkal lesznek tele. A hétköznap 5 napjából két gyerekkel szorozva pikk-pakk 4 program adódik, amivel gyorsan eljő a hétfő reggel - péntek este közötti csodálkozás, mikor telt el megint egy hét?
Mó vívni jár. Éber szülőként tudtam már régóta, hogy egyéni, gondolkodós sportra kell járnia. Először küzdöttünk, mint általában mindennel, de mióta van saját felszerelése, be lehet és kell is öltözni, szárnyra kelt, gyökeret eresztett és imád járni. Csodálva nézem erejét, lelkesedését. Ha tehetné 3-szor is menne a 2-2 órás edzésekre. És utána is fut és rohan és vívóállásban közlekedik a lakásban. Az edzői imádják, mint eddig az összes nevelője, hiszen szabálykövető, figyelmes, okos. Látom a testén a változást, izmosodik, szálkásodik, nyúlik, erősödik. És a legfontosabb. Új közege van, önállóbb, nagyfiú lett .... Ezért egyik szemem sír, a másik meg nevet. De remélem és bízom, hogy ezek az alapok azok, amikért egyszer majd hálás lesz, amik a megfelelő pillanatban megmutatják neki a megfelelő utat....
Ábi. Szintén próbáltam éber lenni és figyelmes. Mióta mozog, labdát kerget. Alig tudott járni, de az apja felnőtt méretű kosárlabdáját cipelte. 3 éves kora óta ívben felfelé egy kézzel dobja a labdát, dekázik, rúg, ritmussal fut, jó ránézni ahogy mozog. Hát ő focizni szeretne! Elvittük. Első pillanattól koncentrálva csinálja amit kérnek, kiöltött nyelvvel fut, rohan, gólt lő. Nyerni akar! És közben teli vigyor van a fején ... Élvezi.
Közben persze csábítja a másik lehetőség is. Hétvégén nyílt nap volt a vívóteremben. Olyan ügyes és koncentrált volt, azt mondták, "megszerzik" őt is, az ilyen gyerekek kellenek a vívásra. Meglátjuk, az én szívem is effelé húz, de próbálok még mindig éber szülőként azt nyújtani a fiúknak, amire szükségük van .... remélem sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése