Tücsök

Elmaradtam a bejegyzésekkel, pedig itt sorakoznak a történeteim ....

Még március végén szomorú kötelezettségünknek tettük eleget anyuékkal. Apu erdélyből származó rokonát kísértük utolsó útjára. A távolság miatt réges rég, több évtizede nem látott családtagokkal találkoztunk. A rövidke esemény mély nyomot hagyott bennem. 

Odalépett hozzám apu unokatestvére, a 87 éves Feri bátyja. Szimpatikus, jól szituált, kedves, idős úr állt velem szemben, vagy 40 éve nem láttam .... két kezébe fogta az arcomat, a szemembe nézet és megkérdezte: "Te vagy a Tücsök? Hát hogy megnőttél!!!!" 

Egy pillanat alatt fordult meg velem a világ. A másodperc töredéke alatt lettem az a cserfes, lobogó copfú, falusi, a család legfiatalabb kislánya, aki 40 éve voltam. Rám szakadtak az emlékek és könnyes meghatódottságban alig tudtam megszólalni. Az ízes beszédet, ami gyermekkoromban természetes volt, ezer éve nem hallottam, most minden sejtemnek ismerős volt. 

A búcsúztató egy református szertartás volt, székely himnusszal. Apai nagyapám temetése jutott eszembe, ott hallottam utoljára ezeket a strófákat, hangokat utoljára ilyen eseményen. 

Megható, mélyre nyúló élmény volt ez. Az elmúlt időszakban a sokadik. És most visszagondolok az erdélyi családi túrára. A nehézségekre, hogy megküzdöttem velük, hogy ezek ott sorakoznak a polcon és megérte .... és tudom hogy nem csak én lettem több ezekkel, a családomnak is tudtam adni vele. Hálás vagyok!