Több mint 10 éve van jogosítványom, több mint 5 éve autóm, vezetési rutinomon mégis van még mit csiszolni. Főleg mióta városlakó lettem, szinte csak akkor jutok volán mögé, ha egyedül térek haza szülőfalumba. Az amúgy roppant fárasztó utazásban régen is azt szerettem, mikor már bőven magam mögött hagytam a város zaját és szépen, komótosan (mint egy jó kis vasárnapi vezető) róttam a kilométereket az erdővel szegélyezett úton. Közben szól az épp aktuális kedvenc a rádióból, én pedig énekelek....
A minap újra átélhettem ezt az érzést. Tetézve azzal, hogy mivel hosszabbodnak a nappalok és én meló után keltem útra, pont abban az időben sikerült autókáznom a nagyjából észak-dél irányú úton, hogy a lenyugvó nap a kocsival egy magasságban áll és pontosan keresztül világít az autón, finoman, melegen....
Kellemes, megnyugtató, szabadságot adó érzés ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése