Sokszor csak úgy elindulunk. Bele a világba, na jó, a közeli világba. Rendszerint megyehatáron belül kocsikázunk, apró falvakon keresztül. Jó egy kicsit lelassulni, kényelmesen kocsikázva nézni, ahogy egymást követik az apró falvak, kanyarogni a fák között, ahol egymást követik a lankák, majd az emelkedők, néha úgy érzem mintha Ausztriában lennék, majd az Alföldön. Változatos a táj. Mindig elcsodálkozok az apró házakon, mennyire változatosak, sokszor kirívóak, elhanyagoltak, vagy épp csodásan felújítottak.
Aztán mindig találunk egy helyet, ahol érdemes megállni, sétálni, körül nézni, leülni a padra és csak mélázni. Ez általában az a pillanat, amikor előkerül az elemózsia is.... Van hogy belerondítanak a kikapcsolódásba a vidéki nyugalmat megunt, kitörni, szórakozni vágyó fiatalok, akik azzal töltik szabad idejüket, hogy kisebb-nagyobb autó és motor csodákon barangoljanak ugyanezen tájon. Próbálom megérteni és befogadni, hogy milyen jellegű boldogságot okoz az erdőn, mezőn történő száguldás, sárdagasztás. Én azt hiszem más időtöltést választok inkább magamnak. Például nekiindulok a világnak. Aztán megállok, elmélázok. És rájövök, hogy karnyújtásnyira vannak olyan csodás helyek, amiket érdemes látni..... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése