Az utóbbi két hónap eléggé hullámzóan alakult, ahogy a cím is mutatja. Leginkább ennek köszönhető, hogy napjaim csúcspontjának közzététele elmaradt. Pedig lett volna miről írni, csak a hegy tetején ezer más dolog foglalt el és mire elértem volna idáig, ismét a völgy mélyén gubbasztottam.
Szóval bonyolult dolog ez az anyaság. Nehéz feladat, de ha tudjuk helyükön kezelni a dolgokat, akkor örömteli és boldog is egyben. Átalakul az élet, a párkapcsolat, a mindennapokhoz való viszony. Mó az első, a legfontosabb, minden más utána jön. Még az az ember is, aki eddig volt a legfontosabb.
Ezt kell jól, okosan kezelni és egy erős kapocsra építve túlélni, mert igen, néha túlélés, kétely, szenvedés, sok sírás, máskor maga a csoda, szívet melengető boldogság, mert csak ülsz és nézed ahogy az evéstől kifáradtan, elernyedt karokkal békésen szuszog, mozog a mellkasa, álmában grimaszol, hosszú szempillái rezdületlenek, kis szájával csücsörít és azon gondolkozol, hogy igen, Ő a te fiad, belőled egy darab, egy új élet, amit Te hoztál létre ....
Hát ezt tudnám még fokozni sokkal, sokkal csöpögősebben és akkor már érthető lenne, hogy mi okoz örömet nekem mostanság. De vannak hétköznapibb dolgok is. Például az eddigi pocak vonzat megmaradt a babakocsival is. Hogy a zebrán átengednek, hogy kinyitják előttem az ajtót, hogy segítenek cipekedni. Persze van ellen példa is, sajnos a leg maradandóbb ez ügyben, pont egy sorstárstól jutott, aki nagy hassal roppantul mellőzte az előzékenységet. Aztán ott van az a sok segítség amit a rokonok, barátok nyújtottak az utóbbi időben. A számtalan jókívánság üzenet, amiket a kórházban olvasni különösen jól esett.
Az eddigi sűrű programokkal tűzdelt nyarak helyett érthető módon most egy csendesebb következett. Nekem azért már hiányzott valami új inger, így ebben a szép nyárutóban Bib elvitt minket a Balatonra. Pár órányi volt csupán a "nyaralás" és csak ültünk a padon, bámultuk a vizet, szívtuk az illatot, de nagyon, nagyon feltöltő volt.
Aztán eljött az első szabad esténk ideje is, amikor a kedvenc Nyosz lányom repkedve érkezett bébiszatyrot játszani, így mi leléptünk egy koncert erejéig. Egész más érzés. Nézed az órád, a telefont, eddig fel sem tűnt, hogy rohan az idő ha szórakozol. Furcsa volt, de jó is....
Hát így telnek valahogy a napok. Igyekszem jönni és írni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése