2015. július 6., hétfő

félpanzió, vagy all inclusive

Mi előbbit választottuk nyaralásunk komfortosabbá tétele érdekében, a gyermek viszont kétségtelenül az utóbbiban részesült. Végül is nála folyamatosan ez az ellátás dukál, viszont a külföldi lét valahogy magával hozta a fokozott igényeket. Úgy gondolom, egészen jól kezeltük a helyzetet, Bib rengeteget segített, viszont néha azért már a hajamat téptem volna. Szóval lássunk egy kb. 15 perces etapot:
- Anya, éhes vagyok!
- Pogácsát kérek, vagy inkább kekszet kérek. 
- Inni kérek. 
- Fagyit kérek.
- Maszatos a kezem. 
- Másik törlőkendőt kérek. 
- Vááá, belement valami a papucsomba. 
- Vegyük le a másikat is. 
- Most oda üljünk le. 
- Beszállok a babakocsiba. 
- Kérem a kalapom. 
- Nem kérem a napszemüvegem. 
- Kiszállok a babakocsiból.
- Kalácsot eszek. 
- Fogd meg a kalapom. 
......
Ezt nagyjából a végtelenségig lehetne folytatni. 
De igazából lényegtelen, mert ezt akartuk, erre vágytam, hogy végre kék az ég, süt a nap, ciripelnek a kabócák (ők a tücsök barátai...), hullámzik a tenger, sós a víz, forró a levegő és mindegy hogy mi a nyűg tárgya, itt a szabadság, szerelem.... :)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése