Mi előbbit választottuk nyaralásunk komfortosabbá tétele érdekében, a gyermek viszont kétségtelenül az utóbbiban részesült. Végül is nála folyamatosan ez az ellátás dukál, viszont a külföldi lét valahogy magával hozta a fokozott igényeket. Úgy gondolom, egészen jól kezeltük a helyzetet, Bib rengeteget segített, viszont néha azért már a hajamat téptem volna. Szóval lássunk egy kb. 15 perces etapot:
- Anya, éhes vagyok!
- Pogácsát kérek, vagy inkább kekszet kérek.
- Inni kérek.
- Fagyit kérek.
- Maszatos a kezem.
- Másik törlőkendőt kérek.
- Vááá, belement valami a papucsomba.
- Vegyük le a másikat is.
- Most oda üljünk le.
- Beszállok a babakocsiba.
- Kérem a kalapom.
- Nem kérem a napszemüvegem.
- Kiszállok a babakocsiból.
- Kalácsot eszek.
- Fogd meg a kalapom.
......
Ezt nagyjából a végtelenségig lehetne folytatni.
De igazából lényegtelen, mert ezt akartuk, erre vágytam, hogy végre kék az ég, süt a nap, ciripelnek a kabócák (ők a tücsök barátai...), hullámzik a tenger, sós a víz, forró a levegő és mindegy hogy mi a nyűg tárgya, itt a szabadság, szerelem.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése