Minden évszakban, hónapban, minden alkalommal más arcát mutatja egyik kedvenc vidéki helyszínem, gyermekkorom játszótere. A HEGY. Ami igazából csak egy domb, de itt így hívják és errefelé minden jólszituált polgárnak volt a családi háza mellet egy hegye valahol a zártkerti részen még, ahol megtermett a szőlő, gyümölcs, efféle.
Ahogy egy kedves városi ismerősöm elcsodálkozva jegyezte meg, hogy micsoda paradicsom ez. Az utcafrontról belépünk a virágos kertbe, onnan a gyepes udvarra, majd a tyúkfuttatón keresztül eljutunk a konyhakertbe, tovább haladva a gyümölcsös kiskertbe, majd a nagykertbe aminek a végén, az egyik domb aljában ott az erdő, aztán kezdődik az új domb a heggyel...... Nos valóban innen nézve igencsak idilli helyen laknak a szüleim. Szerencsére. Hálás is vagyok nekik minden alkalommal, hogy ez van, nekünk és most már a gyerekeknek is. Elmondhatatlanul sokat ad az életünkhöz ....
És most, hogy itt az első HÓ, hó, hó, hó ... mindenki úgy várta! És végre esett, így nem volt kérdés, hogy irány a mama!
És mi lehetne feltöltőbb a jelenlegi helyzetben mint egy puha, nyugalommal bélelt, ropogós, friss séta a szűz hóban ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése