Ez a bejegyzés szorosan kapcsolódik az előző jegyzethez, de úgy éreztem muszáj neki külön írást szentelni.
Június utolsó hétvégéjén Bib egy csodaszép helyen rendezett fesztiválon dolgozott, én pedig elkísérhettem. Anyu vállalta a fiúkat, így az egész napot együtt tölthettük. Sok-sok helyszín, kultúra, zene és gasztro különlegesség forgataga fogadott minket. Forró nyári nap volt, az erdő felől feltámadó szellő kegyelmezett csak egy-egy jobb pillanatban. Én egész nap kísérgettem Bibet, lődörögtem egyik helyszínről a másikra. Belehallgattam, beleszagoltam ebbe-abba. Majd leheveredtem a vadcseresznye fa árnyékába és messziről szemléltem a hullámzó embereket, hallgattam az esti koncertre próbáló zenészeket.
Volt szerencsém egy remek színész beszélgetését testközelből végighallgatni, érezni, tapintani a humorát, intelligenciáját, kedvességét .... remek élmény volt!
Este a nagyszínpad vendége volt Matteo Bocelli. Bevallom, eddig soha nem hallgattam a zenéjét. De kíváncsi voltam, a neve garancia volt a remek dallamokra. És ott álltam, ültem, feküdtem a fűben háromezer másik emberrel együtt, körülöttünk a zöld ezer árnyalatában pompázó csodás erdő, mögötte lassan lemegy a nap, felszáll a pára ... már-már egészen giccses a kép. Viszont annyira magával ragadó, felemelő, lüktető volt, hogy engem teljesen elvarázsolt. Jó volt ott létezni! Újabb boldog pillanat a nyárból! Hálás vagyok ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése