és szomorúság, hogy már megint, megint elmaradt az írás és hogy milyen jó lenne néhány hónap, év múlva olvasni, hogy mi minden történt. De azért papíron még mindig írok ám! És ez vigasztal, immár tizen, vagy inkább huszon éve....
Lássuk csak címszavakban. Valahonnan mélyről, emlékezve íme néhány csúcspont az elmúlt időkből:
- Minden este, Móval lefekvéskor megbeszéljük kinek mi volt aznap a legjobb, néha a legrosszabb is szóba kerül, de inkább az hogy minek örültünk. Ha elfelejteném, számon kéri, sőt az apját is!
- "Anya, én úgy szeretlek ahogy a gepárd fut!" - mondja a lassan 4 éves és az én szívem repes, hisz ez azt bizonyítja hogy tényleg okos, mert van olyan nagycsoportos ovis társa, aki a csacsit sem ismeri, ő meg kiscsoportos létére tudja hogy a gepárd a leggyorsabb és ő annyira nagyon szeret engem....
"Anya! Én úgy szeretlek, amilyen sokan vannak az oviban! És olyan nagyon mint a hurrikán!" - mindezt anyák napján, hát megzabálom, egyszer tuti! :)
- Újra és újra el tudom kápráztatni Bibet, most már Mót is. Eperfagyi, epres torta, kókusz kocka, zöldséges spagetti, húsleves, rozmaringos csirke, gesztenye golyó. Szeretem, hogy Bib rezzenéstelen arccal, őszintén közli mi az ami nem tetszik, viszont az egekbe magasztal, mikor a javított verziót eszi boldogan.
- Látni, hogy a kicsi milyen imádattal néz a nagyra! És hogy kacag amikor a nagy osztani próbálja, sikertelenül....
- Ábi tiszta, őszinte mosolya bárkire, aki akár csak szól hozzá, még a legálmosabb pillanatban is.
-4 éve rendületlenül kreálom a szülinapi tortákat és végre eljött a siker pillanata, megette a nagy! Jupiiiiiiiii! Brownie-t sütöttem, az ő nyelvére lefordítva üres piskóta, sima csokival.
- Két úszógumist terelgetni a nagyvízben, miközben kacarásznak a hűs habokban!
- Azt mondom én: Mó, légyszíves türelemmel legyél még egy kicsit. Erre azt mondja Ő: De anya én veled szeretnék lenni! - és már görbül a szája - ..... csend és eltelik egy pár perc, mire leesik mit is mondott....
- Szerettem volna egy karkötőt. Gyöngyöset. Ásványosat. Szépet. Jártam, keltem, sokszor, sokat megnéztem, aztán egyszer csak volt egy, ami velem akart jönni. A Mari ránézett, aztán rám, majd közölte, hogy ebbe aztán jól beleválasztottam.... pont a hiányszínemre esett a választás....
- Egyik hisztis, a másik fáradt, én meg ülök és élvezem a vizet, a napot, a szellőt, az illatot. TENGER! Újra. Küzdelem, harc, nehézség, de holnap újra indulnék.... mert az egyik boldog, a másik bárminek örül, így aztán én is....
- Egyetlen nap a nyárból, annak 3 röpke órácskája és mi Bibbel ülünk édes kettesben egy medence partján és SENKI nem nyaggat, ugrál, kiabál. Élvezem a napfürdőt és eszembe jut a sok évvel ezelőtti nászút, ahol ugyanígy pihenek, csak most vár rám egy az óvodában, egy a mamánál, de pár óra csak a miénk!
- Egyetlen tüsszentés, ami viccesre sikerül. Elkezd kacagni az egyik, folytatja a másik és így tovább én meg örülök, hogy ennyitől is nagy a boldogság. Hangosak vagyunk....
.... egyenlőre ennyi, de most igyekszem folytatni hamar. Tényleg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése