Úgy nőttem fel, hogy hétvégén mindig volt kelt tészta. Ezt tanulta anyu a mamától. Gyakran fánk, gyakran lángos, vagy valamilyen töltött finomság. Bibnek ez furcsa volt, ízlett neki nagyon, de náluk nem ez volt a megszokott. Különösen szerette a lángost és meglepődött, hogy mikor váratlanul, hívatlanul toppant be anyukám ajtaján, volt hogy akkor is ez a finomság várta!
Lehet azért vett el, mert remélte e hagyomány folytatását? Hááát ... majd megkérdezem!
Most már ott tartunk, hogy Mó kedvence a lángos és a fánk, hiszen üres, ő meg ugye csak azt eszi ....
Múlt hét végén hazavittem őket.
Ez is olyan fura, ha oda megyek, haza megyek, ha onnan jövök, haza jövök ... szeretem ezt ....
Szóval végre tavasz, napsütés, meleg, kert, futkosás, homokozás, labda, járgányok és lángos! Alvás után kézen fogtam a nagyot, meg egy kis elemózsiát és levittem a kert aljába, ahol még sütött a nap, leültünk a 200 éves gesztenye fa tönkjére és piknikeztünk! Olyan boldog volt, olyan felszabadult, olyan elégedett ..... Feltöltő volt minden perce! Pedig csak az én fiam mamájának kertjében voltunk az én mamám lángosával .... :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése