A kicsi sír, zokog, látványosan várja a vigaszt.
Hozzá bújok, mibaj? Hüpp, hüpp, hüpp ... Te nem is szeretsz engem ..... hüpphüpphüpp ....
Miből gondolod?
Hozzá bújok, mibaj? Hüpp, hüpp, hüpp ... Te nem is szeretsz engem ..... hüpphüpphüpp ....
Miből gondolod?
Amit készítettem neked anyák napjára és kint van a nappaliban a komódon, az a Móré mögött van, ott hátul ..... hüpphüpphüppp .... és zokog.
Figyelj nyuszi, én borzasztóan örültem annak az ajándéknak, meg a másiknak is, meg az összes rajznak, kavicsnak, falevélnek, mindennek, amit nekem készítettél, vagy adtál, de hidd el nekem, ezek csak tárgyak a szeretetet érezni lehet azzal, hogy elkészítem a kedvenc sütidet, hogy figyelek rád, hogy melegen öltözz, hogy este megölellek, megsimogatlak, hogy együtt kacagunk valami csíntalanságon.
Rám néz azzal az óriáspillás gyönyörű, könnytől csillogó szemével.
Tudom anya, hogy szeretsz!
.... én is tudom, de néha jobb kimondani ....
Eközben Bib a másik szobában volt Móval, aki végighallgatta a fentieket. Majd odafordult az apjához, nézd itatom az egereket ..... érzelmi intelligenciával magas fokon megáldott nagyobbik fiam is elérzékenyült
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése