2023. július 24., hétfő

Marcali Hát

Esküvőre voltunk hivatalosak! Egy nagyon helyes, kedves és ami a legfontosabb összeillő pár tisztelt meg minket azzal, hogy részesei lehettünk a nagy napjuknak! Az idejét sem tudom mikor voltunk utoljára olyan esküvőn, ahol vendégek voltunk Bibbel mindketten! ..... és a hab a tortán, hogy kis létszámú, bensőséges, gyerekmentes ünnep volt. 

Ani vállalta a fiúkat, így ő három gyerekkel pizsi partit tartott, amíg mi szórakoztunk.

A helyszín, amit megismerhettünk, csodás volt, igazi kis gyöngyszem, egy csepp paradicsom! Többször vezetett már erre az utunk, hisz alig egy órányi kocsikázásra van tőlünk, de idefent a "hegyen" még nem jártunk. 

A helyes kis étterem, igazi mediterrán hangulatot áraszt a zsalugáterekkel, a régi diófával az udvaron, ami alatt hosszú romantikus asztalon szolgálták fel a vacsorát. A finom ételek és italok után jöhetett a mulatság! Tánc kifulladásig, szó szerint értve! Kevesen voltunk, de nagyon lelkesek és azt éreztem igazán önfeledten, szabadon, minden kötöttség nélkül tudunk szórakozni együtt, közösen, jó emberekkel! 

Örömteli és felszabadító este volt ez ... 






 

2023. július 19., szerda

Irány haza

Búcsút vettünk ettől a nagyon autentikus és meseszép falutól, Torockótól és hazaindultunk. Itt már mindenki fáradt és még kevésbé volt türelmes, de szerencsére gyorsan haladtunk az utunkon, még az útfelújításoknál lévő lámpák is a barátaink voltak, még a határon kígyózó sor is meglepő módon ütemesen haladt. 

Még egy etap várt minket Szegeden, ahol anyu ági rokonokat látogattunk, ezzel együtt közbe iktattunk egy nagyobb pihenőt, ebédet. Szükség is volt erre, jobban bírtuk a még hátralévő utazást. Rég jártunk Szegeden, most is, mint eddig mindig szép arcát mutatta a Tisza, a rakpart, a zenélő szökőkút, kellemes volt a nyári melegben hűsölni a fák alatt. Itt anyu virágzott ki, az ő kívánsága teljesült, igazán elemében volt és őszintén élvezte az együttlétet. 

A maradék utat a sofőrjeink ügyesen levezényelték, bár nekem néha azért sok volt a gyorsaság és a manőverezés, de tény, hogy profik voltak. Apropó sofőrök. Egyrészt Bib, akinek mérhetetlenül hálás vagyok, hogy vállalta ezt az egész hercehurcát a családommal, minden zokszó és nyűglődés nélkül állta a sarat, zseniálisan, biztonságosan vezetett, jött-ment, tette a dolgát. Eddig is felnéztem rá, becsültem és szerettem a férfias férfi jegyeit, de most ez az utazás még nagyobb magasságokba emelte a szemembe. A másik sofőrünk, Pál, akit nagy-nagy szerencsénkre az utazás előtt két héttel megtaláltunk és vállalta velünk az utat. Ő azon kívül, hogy tette a dolgát, szerves részévé vált a kirándulásunknak. Segített ahol tudott, főleg a gyerekekre vigyázott, gardírozott, Ábival nagyon jól megtalálták a hangot, készült is róluk egy nagyon kedves, közösen összekacagós kép, ami nagyon szép emlék erről az utazásról és arról, hogy a Pali pár napra a családunk részévé vált. Köszönet érte, hogy így állt hozzánk, sokkal többet tett, mint ami elvárható lett volna tőle.

.... és akkor most összegeznem kellene az utazást. Nehéz szavakba önteni azt amit érzek, amit gondolok. Egyrészt iszonyatosan büszke vagyok magamra, hogy végig vittem, hogy megcsináltam, hogy minden nehézség ellenére a cél teljesült és van okom a megkönnyebbülésre, a sírásra, mert mérhetetlen nyugalom és béke szállt meg aznap este, mikor odaértünk. Másrészt hálás vagyok a sorsnak, az univerzumnak, Istennek, hogy segített megvalósítani, hogy nem hagyott eltántorodni! Azt gondolom, még ha szavakkal nem is kaptam erre visszaigazolást, hogy ez apunak egy olyan töltés volt, egy olyan plusz dolog az életéhez, ami mással pótolhatatlan. Kicsit hasonló, mint anno a közös tengerparti nyaralás. Azt is csak utólag, foszlányokból kaptuk vissza, hogy mennyire jó volt nekik .... 

... és hálás vagyok a tesóimnak, hogy mellém álltak és segítettek 
... és legfőképp hálás vagyok Bibnek, hogy segített, hogy támogatott, ez nekünk, kettőnk közös életének is egy újabb, nagy-nagy pozitív csomag, egy újabb akumlátor .....

Igyekszem megőrizni a békém, a nyugalmam, erre vártam. 💗







2023. július 17., hétfő

Harmadik nap_Torda

Reggeli után irány a tordai sóbánya! Szerencsére közel van és egy gyors csekkolás után már vár is minket a mélységes mélység. Az eleje még laza kis lépcső lefelé, aztán egy kellemes, lejtős folyosó, majd elérünk a lépcsőházhoz, ahol még választhatjuk a panoráma liftet. De mi bátrak vagyunk és a tárna tetején futó erkélyen végigsétálva eljutunk a lefele irányú lépcsőházig. Minden bátorságomat össze kell szedjem, hogy végig merjek menni. Az eredeti fa gerendás szerkezet deszka padlói között látom a mélységet és érzem, hogy a "levegőben" lóg az egész szerkezet. Szerencse, hogy már csak a biztosabbnak tűnő lépcsőházból tudatosul bennem és látom a magasságot és a mélységet, melynek felső peremén épp végig sétáltunk. 
Lassan jutunk egyre lejjebb és lejjebb. 11 emelet mélységet hidalunk át, a levegő kristálytiszta, a látvány eszméletlen! A tárna aljában sok lehetőség, többek között egy óriáskerék várja a látogatókat, amire természetesen Bib fel akar ülni és mi vele megyünk, ez egy kihagyhatatlan lehetőség, bár félelmetes ..... Aztán a tárna szélénél futó üvegkorlát mögött láthatóvá válik egy újabb mélység, még mélyebb mélység egy tóval, a közepén kis szigettel, kivilágított pihenő részekkel. A látvány és az egész magasságkülönbség lélegzetelállító volt, sok időt töltöttünk a föld alatt, nagyon érdekes, meghatározó élmény volt! 

Rövid pihenő és a bánya hűvöse után a perzselő napon elindultunk a tordai hasadék felé. A kellemes sétának induló túra lassan váltott mászós, szűk, köves ösvénnyé, ami hol az egyik parton, hol a másik parton futott patakon átívelő függő és fix hidakkal tarkítva. A völgy alján zúgott a patak, felettünk pedig kétoldalt több száz méter magas sziklafalak húzódtak. Kellemes és mesés volt egyszerre! A falak lassan összementek, a patak lecsendesedett, a hasadék egyre jobban kinyílt és a végén kiértünk egy tisztásra. 



A nap végére jól elfáradva mentünk vissza a szállásra, ahol várt minket az utolsó vacsora, ami mint eddig minden este, nagyon finom és kiadós volt. 
Erre az estére tartogattam Mó-nak egy kis meglepetést, hiszen aznap volt a születésnapja. Vittem tortát, gyertyát, a többiek ajándékot és megleptük a teraszon a Székelykő lábánál, nagyon-nagyon meghatódott, örült a pillanatnak, a családnak. Jó érzés volt!

Nekem is, hogy itt vagyunk, együtt, közösen ..... fantasztikus, igazi mérföldkő élmény volt ez! 







 
 


2023. július 12., szerda

Második nap_Székelyvaja

A második teljes nap programja apai nagyapám szülőfalujának felkeresése, az utazásunk fő célja! A cél Marosvásárhely, mely sokkal barátságosabb, kedvesebb, rendezettebb volt mint Torda. Elvarázsolt minket! Csodaszép volt a vár belső udvara, hangulatos parkkal, lépten-nyomon esküvősökkel, hosszan elidőztünk a régi falak között. 

Székelyvajában hamar megtaláltuk az egykori házat, aminek már új tulajdonosai bővítették, változtatták az eredeti épületet. Élő rokonunk sajnos már nincs Erdélyben, de szerencsénkre a szomszéd házban megtaláltuk "Erzsi nénit", aki emlékezett az egész családra, akivel apu egykoron levelezett, akinek a férjével anno istállót épített .... megható és megrázó volt egyben ez a találkozás. Szegény nénit jól megleptük, hisz váratlanul ott álltunk a kapujában tized magunkkal, mégis a kezdeti értetlenkedés sírásba torkolló felismeréssé vált: "Te vagy a Márton fia?" ..... apu is elérzékenyült .... Aztán együtt kisétáltunk a kápolnát körülvevő temetőbe, megnéztük a felmenőink sírjait. Döbbenetes élmény volt az otthonunktól 900 km-re magyar református templomot látni, mindenhol magyar feliratba botlani, magyar szavakat hallani .... nagy energiájú, felemelő pillanatok voltak ezek!

Dédanyám sírja 


A nagy izgalomra felkerestük a környék legjobb kürtös kalácsosát Balaváron. Végre megtaláltam azt, ami számomra a legfinomabb! A tésztája puha és mindenképpen citrom mentes, a külső rétege pedig ropogós cukormáz! Hmmmm .... isteni volt! 

A gyerekek örömére körbejártuk még a kellemesen hűvös és árnyas állatkertet is! Sokféle állattal, remek kifutókkal, óriási barna medvével! Ezzel a mélyre ható üzenettel lépten-nyomon találkoztunk:

A nap eredménye: megcsináltuk, visszavittük aput a gyökereihez! .... felemelő érzés! 💓



2023. július 11., kedd

Első teljes nap Torockón

Hajnalban ébredtem, a köddel borított faluban alig-alig látszott a Székelykő felettünk. Egy finom reggeli után összeszedtük magunkat és ragyogó napsütésben elindultunk fel A HEGYRE! 

Jól utánanéztünk, tudtuk, hogy több órás közepesen nehéz túra feljutni a Székelykő tetejére és hogy apuékkal, gyerekekkel ez szinte lehetetlen vállalkozás, de mégis úgy voltunk vele, hogy elindulunk, jutunk, ameddig jutunk. Igazából megérte miden egyes lépés amivel egyre feljebb és feljebb értünk.  Az elején teraszos, lankás terepen lehetett könnyen haladni, aztán kezdődött a meredekebb, szűkebb kavicsos ösvény, amit egy idő múlva a hegyről csörgedező víz áztatott egyre jobban és jobban. A táj egyre jobban nyílt ki, egyre messzebb és messzebb lehetett ellátni, egyre tisztult az amúgy is harapható levegő, egyre színesebb virágok és pillangók vettek körül minket. A többiek szépen fokozatosan lemaradoztak mellettünk, mindenki a saját tempójában.

Mi is csak a hegy feléig jutottunk nagyjából, a terep nehezedett, a vízfolyás még nehezítette a dolgot, ezért inkább megálltunk és csak ámultunk. Leírhatatlan szépségű táj feküdt a lábunk előtt. Hosszasan elidőztünk a hegy oldalában. Piknikeztünk, szívtuk az ezer féle illatot a gyógynövényekből, hallgattuk a zümmögő, duruzsoló méhecskéket, bogarakat, élveztük ....

Az ebédünket és a délutánunkat meghatározta a hegyek fölé tornyosuló percek alatt tovaszálló, majd újra gomolygó esőfelhők. Többször elkapott minket a zápor, de a levegő meleg volt, így kirándultunk tovább. Elmentünk Tordára, ami nekünk nem mutatta meg legszebb arcát, lépten-nyomon botlottunk bele útfelújításokba, elhagyatott, elhanyagolt épülettorzókba. A románok vezetési stílusa sem könnyített a helyzeten, mindegy hol vagyunk, merre megyünk, ők dudálnak és mennek, mert menni akarnak, mindegy hogy ott állsz előtte.

Akiben még volt erő, két vihar között tett még egy esti túrát Torockószentgyörgyre. Mi lányok csak sétáltunk egy kellemeset, a fiúk viszont megmászták a hegyet, aminek a tetején egy várrom várt rájuk. 
Félelmetes volt, ahogy percek alatt az egyik hegy feletti sötét felleg kitisztul és máris egy másik csúcs kerül esőfüggönybe, aztán hirtelen egy harmadik felett kitisztul az ég és megsüt a nap egy teljes hegyoldalt, a háttérben pedig feltűnik egy újabb csúcs ....... 
A fiúk ügyesek és bátrak voltak, hiszen visszafelé már egy komoly záporban értek vissza az autóhoz, de boldogok voltak, mert a kilátás meseszép volt!

Este feltette az "i"-re a pontot egy halovány szivárvány! 













2023. július 6., csütörtök

Megérkeztünk


Csütörtök hajnalban útra keltünk! 
Apu megadta a felütést az egész útra mikor a kora reggeli sötétben beszállt az elsőnek kinevezett buszba: "akkor gyertek utánunk, de ne túl közel, mert a tükörben elvakít a lámpád" .... pff

- ő egy utas volt, de mégis kiosztott egy jótanácsot.

12 órás út van mögöttünk, több megszakítással. A fiúk útközben átültek a buszba, így jobban elvoltak a csajokkal, plusz mi is nyugiban lehettünk. 
Volt csodás napsütés fullasztó meleggel, volt olyan özönvíz, hogy a kocsiból sem láttunk ki, volt gyorsan haladás autópálya, rémesen döcögős útfelújítás, baleset, egylámpás felújítás, melynek lámpája sosem akart átváltani, ebből mindjárt volt négy egymás után .... szóval kalandosra sikerült. 

De itt vagyunk!!!
A kilátás és a környezet meseszép. Magasba tornyosuló hegyek és lankás zöld tájak váltakoznak. Mint egy megelevenedett poszter, csak ez igazi, élő, valóságos!  

A szállás a főtéren nagyon autentikus,  praktikus és minden igényt kielégítő. Kedves régi bútorokkal, hangulatos udvarral. Minden ház, minden részlet egy egy csepp a múltból. Elképesztő hangulata, bája van a falunak! 

Minden családtagom a maga tempójában próbálja befogadni az új helyet. 
Hát megjöttünk. 
Elsírom magam. Az örömtől, a feszültség kiadásától és a sikertől.

.... közben elnézem aput, ahogy jön-megy, beszélget, aklimatizálódik ...... mérhetetlen béke száll meg, nyugodt vagyok, tiszta, elégedett. 
Itt vagyunk! 
Megcsináltam! 
Megcsináltuk! 
Büszke vagyok magamra! 
..... és mélységesen hálás vagyok Bibnek, hogy velem van, hogy támogat, hogy elvisel mindent! És közben profin levezetett, vigyázott ránk. 

Torockó, Románia 


2023. július 5., szerda

Kezdődik

Újra nagy fába vágtam a fejszémet.
Családi nyaralást szerveztem Erdélybe. Anyu, apu, tesók, unokatesók... 12-en leszünk, meg a sofőr. 
Az eddig vezető út sem volt döccenőmentes, kíváncsi vagyok a folytatásra. Ami biztos, hogy hosszú út vár ránk, hogy lesznek súrlódások, de bízom benne, hogy a táj, a friss levegő, apu gyökerei, a közös élmények megszépítik és felejthetetlenné teszik ezt a kalandot! 

Irány nagyapám szülőföldje, Erdély, Székelyvaja! 



2023. július 3., hétfő

egy korszak vége

Június 27-én volt az utolsó aod napom. Már tudok múlt időben írni, már nem "mi" vagyunk, már csak "ők" vannak. Aznap még rollerrel mentem a reggeli napsütésben, szoknyámba kapott a szél, élveztem a szabadságom, a suhanó várost mellettem. A 20 éve hozzám nőtt kulcscsomóval nyílt a megszokott ajtó, csippant a riasztó, felkapcsolódtak a lámpák, indultak a gépek, melegített a kávéfőző, ébredt az iroda...... csak én nem voltam a régi..... egy hosszú korszak vége és valami új kezdete ez. 
Furcsa, azt hittem sírni fogok aznap, sokat, de nem így lett, mondjuk az idáig vezető úton sírtam eleget. Azt hittem ürességet érzek, mélységes szomorúságot, de egyenlőre nem érzem. Talán, vagy csak remélem hogy az, hogy itt tartok, azáltal lett, hogy már elsírtam a könnyem, hogy megtettem amit tudtam, hogy megharcoltam amit kellett, hogy rájöttem ez már nem az, amit érdemes siratni, amiért szomorúság tölt el, ami hiányzik, hisz mindez már rég nincs ....
Tudtam, hogy búcsúzni fognak. Fura volt. Eddig mindig, mindent én szerveztem, terveztem, oldottam. Most miattam, más tette ezt, jó érzés volt, jól esett, ahogy a szavak, az ölelések, a szeretet, amit éreztem. Na, jó, itt azért sírtam .... megható volt és megindító, itt nőttem fel, lettem asszony, anya, kétszer, tanultam ezer és egy új dolgot, próbálhattam sokszor, sokfélét, épültem tudásban, akaratban, kreatívitásban, finomságban, nőiségben, változtam. Adtam és kaptam. 
Hálás vagyok. 
De be kell lássam, ennek itt és most vége. Én döntöttem, dönthettem. Támogattak sokan, ez életmentő volt. 
..... és most várom a jövőm, az új életem, az új kihívásokat, tanulni valókat, érzem az erőt, a lendületet magamban!

2004.01.01 - 2023.06.30. ..... 19,5 év .... eddig tartott az aod életem ....