egy korszak vége

Június 27-én volt az utolsó aod napom. Már tudok múlt időben írni, már nem "mi" vagyunk, már csak "ők" vannak. Aznap még rollerrel mentem a reggeli napsütésben, szoknyámba kapott a szél, élveztem a szabadságom, a suhanó várost mellettem. A 20 éve hozzám nőtt kulcscsomóval nyílt a megszokott ajtó, csippant a riasztó, felkapcsolódtak a lámpák, indultak a gépek, melegített a kávéfőző, ébredt az iroda...... csak én nem voltam a régi..... egy hosszú korszak vége és valami új kezdete ez. 

Furcsa, azt hittem sírni fogok aznap, sokat, de nem így lett, mondjuk az idáig vezető úton sírtam eleget. Azt hittem ürességet érzek, mélységes szomorúságot, de egyenlőre nem érzem. Talán, vagy csak remélem hogy az, hogy itt tartok, azáltal lett, hogy már elsírtam a könnyem, hogy megtettem amit tudtam, hogy megharcoltam amit kellett, hogy rájöttem ez már nem az, amit érdemes siratni, amiért szomorúság tölt el, ami hiányzik, hisz mindez már rég nincs ....

Tudtam, hogy búcsúzni fognak. Fura volt. Eddig mindig, mindent én szerveztem, terveztem, oldottam. Most miattam, más tette ezt, jó érzés volt, jól esett, ahogy a szavak, az ölelések, a szeretet, amit éreztem. Na, jó, itt azért sírtam .... megható volt és megindító, itt nőttem fel, lettem asszony, anya, kétszer, tanultam ezer és egy új dolgot, próbálhattam sokszor, sokfélét, épültem tudásban, akaratban, kreatívitásban, finomságban, nőiségben, változtam. Adtam és kaptam. 

Hálás vagyok. 

De be kell lássam, ennek itt és most vége. Én döntöttem, dönthettem. Támogattak sokan, ez életmentő volt. 

..... és most várom a jövőm, az új életem, az új kihívásokat, tanulni valókat, érzem az erőt, a lendületet magamban!

2004.01.01 - 2023.06.30. ..... 19,5 év .... eddig tartott az aod életem ....