A második teljes nap programja apai nagyapám szülőfalujának felkeresése, az utazásunk fő célja! A cél Marosvásárhely, mely sokkal barátságosabb, kedvesebb, rendezettebb volt mint Torda. Elvarázsolt minket! Csodaszép volt a vár belső udvara, hangulatos parkkal, lépten-nyomon esküvősökkel, hosszan elidőztünk a régi falak között.
Székelyvajában hamar megtaláltuk az egykori házat, aminek már új tulajdonosai bővítették, változtatták az eredeti épületet. Élő rokonunk sajnos már nincs Erdélyben, de szerencsénkre a szomszéd házban megtaláltuk "Erzsi nénit", aki emlékezett az egész családra, akivel apu egykoron levelezett, akinek a férjével anno istállót épített .... megható és megrázó volt egyben ez a találkozás. Szegény nénit jól megleptük, hisz váratlanul ott álltunk a kapujában tized magunkkal, mégis a kezdeti értetlenkedés sírásba torkolló felismeréssé vált: "Te vagy a Márton fia?" ..... apu is elérzékenyült .... Aztán együtt kisétáltunk a kápolnát körülvevő temetőbe, megnéztük a felmenőink sírjait. Döbbenetes élmény volt az otthonunktól 900 km-re magyar református templomot látni, mindenhol magyar feliratba botlani, magyar szavakat hallani .... nagy energiájú, felemelő pillanatok voltak ezek!
 |
| Dédanyám sírja |
A nagy izgalomra felkerestük a környék legjobb kürtös kalácsosát Balaváron. Végre megtaláltam azt, ami számomra a legfinomabb! A tésztája puha és mindenképpen citrom mentes, a külső rétege pedig ropogós cukormáz! Hmmmm .... isteni volt!
A gyerekek örömére körbejártuk még a kellemesen hűvös és árnyas állatkertet is! Sokféle állattal, remek kifutókkal, óriási barna medvével! Ezzel a mélyre ható üzenettel lépten-nyomon találkoztunk:
A nap eredménye: megcsináltuk, visszavittük aput a gyökereihez! .... felemelő érzés! 💓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése