Csütörtök hajnalban útra keltünk!
Apu megadta a felütést az egész útra mikor a kora reggeli sötétben beszállt az elsőnek kinevezett buszba: "akkor gyertek utánunk, de ne túl közel, mert a tükörben elvakít a lámpád" .... pff
- ő egy utas volt, de mégis kiosztott egy jótanácsot.
12 órás út van mögöttünk, több megszakítással. A fiúk útközben átültek a buszba, így jobban elvoltak a csajokkal, plusz mi is nyugiban lehettünk.
Volt csodás napsütés fullasztó meleggel, volt olyan özönvíz, hogy a kocsiból sem láttunk ki, volt gyorsan haladás autópálya, rémesen döcögős útfelújítás, baleset, egylámpás felújítás, melynek lámpája sosem akart átváltani, ebből mindjárt volt négy egymás után .... szóval kalandosra sikerült.
De itt vagyunk!!!
A kilátás és a környezet meseszép. Magasba tornyosuló hegyek és lankás zöld tájak váltakoznak. Mint egy megelevenedett poszter, csak ez igazi, élő, valóságos!
A szállás a főtéren nagyon autentikus, praktikus és minden igényt kielégítő. Kedves régi bútorokkal, hangulatos udvarral. Minden ház, minden részlet egy egy csepp a múltból. Elképesztő hangulata, bája van a falunak!
Minden családtagom a maga tempójában próbálja befogadni az új helyet.
Hát megjöttünk.
Elsírom magam. Az örömtől, a feszültség kiadásától és a sikertől.
.... közben elnézem aput, ahogy jön-megy, beszélget, aklimatizálódik ...... mérhetetlen béke száll meg, nyugodt vagyok, tiszta, elégedett.
Itt vagyunk!
Megcsináltam!
Megcsináltuk!
Büszke vagyok magamra!
..... és mélységesen hálás vagyok Bibnek, hogy velem van, hogy támogat, hogy elvisel mindent! És közben profin levezetett, vigyázott ránk.
Torockó, Románia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése