lebegő asztronauta

Úgy érzem magam, mint aki a világűrben kering ... 

Rohannak a napok, a hetek, még a hónapok is. Minden napra jut valami, program, feladat, megoldandó, itthoni, vagy egyéb teendő. De valahogy haszontalannak érzem az időt, ami pereg .... Pedig élvezhetném is gondtalanul, mert van egy remek férjem, aki támogat a váltásban, az ellazulásban, az édes tengődésben. Persze ő tudja, hogy ez átmeneti, tudja hogy hamarosan ellepnek újra a feladatok, a lehetőségek, a kihívások, amikre most ácsingózok. Ebben különbözünk, nagyon. Ő a laza, én a feszes .... 

Közben rehabilitálom magam. Csontkovácsnál jártam, access bars kezelésen egy kedves barátnőnél, pilates kihívást és kis tornát folytatok itthon, a lehető legtöbb utamat sétálva teszem meg, sokat olvasok, még többet bámulom a sorozataimat. Régi, kissé elhanyagolt kapcsolatokat építgetek újra. Több online képzéshez, tanfolyamhoz csatlakoztam, melyek sok-sok új információt, lehetőséget hoztak már eddig is. 

A társadalmunkban zajló folyamatok béklyóban tartanak, letaglóznak, mélységesen elszomorítanak. Próbálok hinni, kapaszkodni valamiben, de spiri barátnőm szerint ez a cél, a legfontosabb céljuk a minket fentről mozgatóknak, hogy ezek a biztos pontok és kapaszkodók szépen lassan eltűnjenek. 

Igyekszem megtalálni az egyensúlyom, mert egy út van és az előre vezet  .... 💚