14

14 éve ilyenkor pont ugyanilyen keveset aludtam, mint ma éjjel. 
A testem reszketett, a lelkem szárnyalt. Anya lettem. 

Sűrű volt az elmúlt időszak. Tegnap még egy kis családi összejövetelen megünnepeltük Mót!  

A forgatag közepén ül egy kamasz, az én nagyfiam, akit már csak én ölelhetek, puszilhatok, azt is titokban, sötétben, este az ágyában .... elnézem esetlen zavarát, megbújó mosolyát, oldódó jókedvét .... és rájövök, hogy minden gesztusában, apró mozdulatában ott van egy ember, az apukája! Félelmetes és felszabadító érzés, hogy akiben én 20 éve elvesztem, egy új emberi lényben lassan újra testet ölt. 

Hálás vagyok! És végtelen büszke! 

.... most pedig irány a tenger! Töltődünk.