Egyik kedvenc játszóterünk a város széli tópart mellett van. Gyakran járunk ide pihenni. A gyerekek rohangálnak a réten, a fák között, mi ülünk a vízparton. Teljes idill. Az egyik fa törzse között találtak egy madárfészket benne csodaszép tojásokkal. A meglepő benne, hogy elég nyüzsgő, zajos helyre építették a tulajdonosai, hiszen alig 1,20-as magasságban van és a játszótér egyik sarka is e köré a fa köré van rögzítve. A gyerekzsivaj garantált. Míg mi ott voltunk nem láttunk madarat, a fészek szabad préda volt. Szerencsére mindenki csak szemlélte a lakókat.
Eltelet két hét újra kint voltunk a tónál, ráadásul egy jelentős tömegeket megmozgató rendezvényen. Első utunk a fészekhez vezetett. És láss csodát, már 5 tátogó csőrike kandikált ki a fészekből! Tolluk még hiányos, szemük még csukva, de határozottan éltek! Gyerekek nyüzsögtek, mama-papa madár sehol, a kicsik meg várták a falatot.
Érdekes élmény volt, azt gondoltam, a tojások nem élik túl a ragadozó állat, emberi közelséget. És mégis! Jó arra gondolni, hogy más játszótér használó is felelősséggel gondol a kis élőlényekre, ezért fejlődhettek ki ... megint eltelt egy kis idő, meg is kellene nézni a fészket ....
